Az invazív elektrofiziológiai vizsgálat (EPS = electrophysiological study) célja az arrhythmia mechanizmusának bizonyítása, és ha a transzkatéteres ablatio a választott gyógymód, akkor az ablatio célpontjának lokalizálása a rendelkezésre álló diagnosztikus módszerek felhasználásával. Tartós és/vagy visszatérő AFl-ben a gyógyszer invazív EPS nélkül megválasztható. A jelenleg érvényes ACC/AHA/ESC konszenzus alapján katéterablatio első vonalbeli kezelésként ajánlott (I. osztályú indikáció) a következő esetekben: jelentős tünetekkel és/vagy vérnyomáscsökkenéssel járó AFl-epizód, hemodinamikai szempontból tünetmentes AFl visszatérő paroxizmusai kapcsán, és amikor AF antiarrhythmiás gyógyszeres kezelése közben jelentkezik AFl. A katéterablatio hosszú távon eredményesebb a gyógyszeres (amiodaron-)/elektromos (cardioversiós) kezelésnél, még akkor is, ha a tünetekkel járó AFl első epizódja után elsőként választott terápiaként alkalmazzuk (32). A vezérfonal továbbá lehetővé teszi az ablatio elsődleges kezelésként való használatát (II/a osztályú indikáció) aszimptomatikus AFl első jelentkezése kapcsán és tünetekkel járó atípusos AFl-ben, ha a megelőző antiarrhythmiás gyógyszeres kezelés hatástalan volt vagy elfogadhatatlan mellékhatásokkal járt (15). A dokumentum 2003. évi publikálása óta megismert adatok alapján a „hibrid” (gyógyszeres + invazív katéteres) terápia (az AF antiarrhythmiás gyógyszeres kezelése következtében kialakult AFl ablatiója) hosszú távon nem előzi meg az AF visszatérését (4). Ha mégis ezt a kezelési stratégiát alkalmazzuk, a beteget tájékoztatni kell, hogy az AF idővel visszatér, és az antikoaguláns kezelést nem hagyhatja abba. Ellentmondásos a laboratóriumban indukálható, de klinikailag előzőleg nem dokumentált AFl ablatiójának problémaköre és az AF-es betegekben profilaktikus céllal végzett CTI-ablatio szerepe (40). A konszenzusjelentés szerint a klinikai adatok mérlegelő összesítése alapján viszonylag könnyen eldönthető, hogy melyik beteg számára a legmegfelelőbb kezelési módozat az ablatio. Bizonytalansági tényező, hogy a testfelszíni EKG félrevezető lehet az arrhythmia mechanizmusát illetően (4. fejezet). Típusos AFl jelentkezhet szokatlan „atípusos” EKG-morfológiával és vice versa (16).