A két domínium megteremtéséhez igen véres és erőszakos út vezetett. A Muszlim Liga már 1946-ban Kalkuttában direkt akciót hirdetett: a muszlimok megtámadták a hindukat. Majd egész Bengálban és Bihárban is súlyos atrocitásokat követett el egymás ellen a két vallásközösség. A már idős Gándhí sehogyan sem tudta elfogadni a Pakisztán-tervet. Fontosabbnak tartotta, hogy helyreállítsa a békét a lakosság köreiben. Egymaga elment Bengál távoli falvaiba, hogy nyugalmat teremtsen. Fáradozásait siker koronázta, Kalkuttában azonban igen rossz volt a helyzet. Gándhí ide is elment. A tartományi kormányzó, a Muszlim Liga itteni vezetője, Szuhravardí házában szállt meg, ahol halálig tartó böjtbe kezdett. Kijelentette, hogy csak akkor függeszti fel a böjtöt, ha a két vallásközösség megbékél, és a fegyvereket beszolgáltatják. Ezt is sikerült elérnie. Csak ezek után tért vissza Delhibe. A területek és az állami vagyon felosztása már javában folyt. Gándhí maga Birlá nagytőkés házában pihent, amikor megtudta, hogy az új indiai állam nem hajlandó átadni az államkassza Pakisztánra eső részét, mintegy ötvenmillió rúpiát. Ekkor kezdett élete utolsó böjtjébe a hetvenkilenc éves politikus, a nemzet atyja. Az új indiai kormány és politikusai nem kockáztathatták a Mahátmá halálát, így átadták a nemzeti vagyon megfelelő részét. Gándhí felfüggesztette a böjtöt. Lábadozott. A Birlá-ház kertjében imagyűléseket tartott, ahová bárki elmehetett. Elment az a bráhmana kasztbéli Náthurám Gódszé is, aki a Gándhít muzulmánbarátsággal vádoló politikai körökhöz tartozott. Szervezésükben – vagy inkább felbujtásukra – 1948. január 30-án tiszteletteljes meghajlással üdvözölte Gándhít, majd közvetlen közelről lelőtte. A nemzeti gyász kijózanítólag hatott, Indiában lassan helyreállt a nyugalom.