A technika használata új óraszervezési megoldásokat is lehetővé tesz, amelyekkel a diákok az óráknak nem csupán passzív elszenvedői, hanem aktív alakítói is lehetnek. Képzeljük el a klasszikus tantermi szituációt: a tanár mondja az anyagot, és közben – mint Szókratész – kérdéseket tesz fel. Öt gyerek jelentkezik. Ő felszólít egyet, aki válaszol, és megy tovább az óra. Mi történt valójában? Egy gyerek boldog volt, aki jó választ adott, négy pedig csalódott, akiket nem szólítottak fel. További huszonötnek semmit nem kellett csinálnia. Az alternatíva az lehet, ha valamilyen azonnali visszajelző rendszert használunk, mint például a Socrative.24 Ha a kérdést ezen keresztül tesszük fel, és a diákok mindegyikének valamiképpen válaszolnia kell, máris jobb lesz az aktív és passzív résztvevők aránya. Ehhez hálózat nélküli kapcsolat és valamilyen eszköz – akár mobiltelefon – szükséges. (Vagy az sem, ha például a Plickers-rendszert25 használjuk.) Megtehetjük azt is, hogy a feltett kérdésre beérkező válaszok közül kiválasztunk néhányat, és azokat újra felkínáljuk a diákoknak, hogy válasszák ki a maguk által javasoltak közül, melyik lehet a legjobb. Egy tanári bemutató kísérlet előtt például megkérdezhetjük ilyen módon, hogy mit várnak, mi fog történni. Majd a kísérlet elvégzése után a magyarázatra is kérhetünk javaslatokat. Lehetőségünk van arra, hogy bevonjuk a diákokat a tanulási folyamatba, sőt akár közösen is tanulhatunk velük olyan dolgokat, amelyek nekünk is újak. Mint látható, a 21. századi technika és pedagógia együtt lehetőséget ad arra, hogy az óra, a foglalkozás alatt gyorsan váltsunk a különféle szerepek között, úgy, ahogyan azt a céljaink igénylik.