Tárnok Zsanett (szerk.)

Tic-taktika

A Tourette-szindrómáról


A ticek kezeléséről

Az első és legfontosabb tényező a család részéről biztosítani a Tourette-szindrómás gyermekek számára a teljes elfogadást otthon, az összes tünetükkel együtt. A gyermekek ugyanis más környezetben gyakran visszatartják ticjeiket, ami igen megterhelő számukra. A család nyújtotta teljes elfogadás érzése meghatározó pontja az egészséges önértékelés alakulásának. Ha ezt nem kapja meg a gyermek, és a ticelés miatt állandó leszidásokban vagy figyelmeztetésekben van része, mind a tünetek intenzitása, mind a gyermek önértékelése romlik. Bár néha nagyon nehéz feladat, a szülők mégis akkor teszik a legjobbat gyermekükkel, ha figyelmen kívül hagyják a ticelést. Ez semmiképpen ne jelentse egyben a probléma negligálását, hiszen rendkívül fontos az is, hogy a gyermekek érezzék a szülő megértését e problémájukkal kapcsolatban. Ennek érdekében hasznos lehet beszélgetni a tünetekről, és nem szabad úgy tenni, mintha észre sem lehetne venni azokat. Ezeket azonban valamifajta kedves, játékos formában érdemes közvetíteni (például ha egy új tic megjelenik valamelyik testrészen, mondhatjuk azt: „látom, hogy most rángatod a karodat, biztos elfáradt, ha gondolod, szívesen megmasszírozom”). Természetesen nem könnyű feladat a ticek figyelmen kívül hagyása, ami különösen gyakori problémája lehet a szülőknek az erős, illetve a vokális ticek esetében. Vannak, akik füldugót hordanak vagy felhangosítják a rádiót. A zenehallgatás néha a Tourette-szindrómás gyermek megnyugtatására is alkalmas lehet. A zene kiválasztásánál a legfontosabb az, hogy a gyermek szeresse az adott zenét, s nem feltétlenül lényeges relaxáló zenét választani. Ez akár autóban is alkalmazható, hiszen sok szülőt autóvezetés közben zavarhatnak a gyermek ticjei. Az utazás amúgy is kritikus lehet, ezért fontos, hogy a gyermek számára biztosítsunk olyan elfoglaltságot (például fejtörő játékot), ami leköti őt, elvonja figyelmét a stresszes ingerektől. Ha gyermeknek olyan, szociálisan kevéssé elfogadható ticje vagy kényszercselekvése van, mint például a köpködés, káromkodás vagy mások megütése, meg lehet próbálni a ticet megváltoztatni egy kevésbé kellemetlen tünetre. Jó példa erre, ha megtanítjuk gyermekünket, hogy köpködés helyett nyeljen egyet vagy valami mást csináljon a szájával; mások érintgetése helyett legyen olyan tárgy nála, amit megérinthet minden ilyen jellegű késztetésnél. Azokat a gyermekeket, akik másokat megnyalnak, meg lehet tanítani arra, hogy inkább saját fogukat nyalják meg. A káromkodó gyermekek pedig a káromkodások elnyelésével vagy halandzsa szóvá való átalakításával kerülhetik el a ticelést követő kellemetlen helyzetet. A ticek kontrollálásának és behelyettesítésének képessége idővel változhat. A „behelyettesítő” ticet a gyermekkel közösen is ki lehet találni. Ebben segíthet, ha a gyermek elmondja, hogy mi az a bizonyos hang vagy mozgás, amire késztetést érez, hiszen ez alapot adhat az „alternatív” mozgás vagy hangadás kitalálására. Ha azonban a gyermek azt mondja, hogy valamilyen ticet nem tud mással helyettesíteni, akkor ezt el kell fogadnunk, és hagynunk kell. Ahogy a gyermekek nőnek, megnövekszik a lehetősége annak is, hogy mással, a környezetnek megfelelőbb módon helyettesítsék a zavaró ticet. Ha a gyermek olyan ticet mutat, amelyen semmiféle módon nem tud változtatni, nagyon sokat segíthet az elfogadás és a humor (például megkérhetjük a többi családtagot, hogy ők is csinálják ugyanazt a ticet). Ha a családtagokat zavarják a tünetek, például munka vagy tanulás közben, mindig őket kell megkérni a helyváltoztatásra; ne a Tourette-szindrómás gyermeknek kelljen elhagynia az adott helyszínt – ne éreztessük vele azt, hogy ticjei miatt nem élhet teljes értékű életet. Ha a ticek veszélyessé válnak (például önsértő ticek esetében), mindenképpen orvosi (gyermekpszichiátriai) segítséget kell kérni, ilyenkor szóba jöhet a gyógyszerszedés kérdésének felülvizsgálata is.

Tic-taktika

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 946 7

„A Tourette-szindrómás gyermekek napi gondozása/nevelése nem sokban különbözik más gyermekekétől, azonban a Tourette-szindróma és az esetlegesen ezzel együtt járó ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás zavar), OCD (kényszeres zavarok), szenzoros integrációs problémák vagy fejlődési késések kihívást jelenthetnek a szülőknek a napi ellátásban."

„A kórházunkban megforduló családokban született meg az igény, hogy fontos lenne egy a számukra is érthető nyelven megfogalmazott kiadvány a Tourette-szindrómáról, mely a laikusok és az érintett olvasók számára foglalná össze az ismereteket. Ebben a könyvben szeretnénk bemutatni a legfrissebb, modern orvosláson és kutatáson alapuló információkat, valamint saját tapasztalatainkat, annak érdekében, hogy átfogó képet nyújthassunk a Tourette-szindrómában szenvedőknek és családtagjaiknak, valamint azoknak, akik szeretnének többet megtudni erről a tünetegyüttesről."

Hivatkozás: https://mersz.hu/tarnok-tic-taktika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave