A negatív előfeszítési. (negatív priming) sokáig a figyelmi mechanizmus gátló hatásának tartották. A jelenséget Tipper és mtsai (1991), illetve Tipper és McLaren (1990) kísérleteivel illusztráljuk. A tárgyhoz kötődő esetet a 4. ábra mutatja. A személyeknek képpárokat mutatnak be, az első pár az előfeszítő inger, a második pár a próba. A képeken két tárgy szerepel egymás mellett (vagy még jobb, ha egymásra rajzolva két különböző színnel). A feladat az, hogy az egyik tárgyat nevezze meg a személy (a 4. ábrán látható elrendezésben a fixációs pontban lévőt, ha egymásra vannak rajzolva, akkor például mindig a zöld színnel rajzoltat). Az előfeszítő és a próbapár között többféle viszony lehet. A semleges feltételben semmi közük sincs egymáshoz a pároknak, a második pár egyik tagja ráadásul értelmetlen ábra. A kontroll feltételben sincs közük egymáshoz a képeknek, négy tárgyat mutatnak be, a két relevánsát meg kell nevezni, az irrelevánsakat nem. A harmadik feltétel az elutasított ismétlés. Ekkor az előfeszítési ingerpár irreleváns tagja a második ingerpár (a próbapár) célingere lesz. (Egy további feltétel – az ábrán nem szerepel –, amikor a pároknál azonos a célinger.) Ilyenkor a jól ismert előfeszítési hatás szerint a pár második tagja esetében a reakcióidő csökkenhet, azaz a feldolgozás gyorsul.) Negatív előfeszítési hatás jön létre viszont az elutasított ismétlésnél: a célingert hosszabb időbe telik azonosítani, mint a semleges, illetve kontroll feltétel esetében. A hatás nem nagy, 20–50 ms között szokott lenni, azonban megbízható.