Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Transzlatívuszragos predikátumok

A névszói állítmányokon megjelenő transzlatívuszragról részletesebb vizsgálat egészen az utóbbi időkig nem készült, bár egyes kresztomátiák megemlítik, hogy a névszói állítmány nem csak alanyesetű lehet. Honti (1984, 98) azt írja, „A nominális mondatoknak az alanyesetű névszóból és a nem kötelező *wos-copulából, ill. praedicativ particulából álló névszói állítmányát »(trans)lativusragos névszó + a *wol-/*wos-ige finit alakja« szerkezet helyettesítheti”, és Schmidt (2008, 36) is megemlíti az északi nyelvjárások közé tartozó serkáli dialektusban a latívuszragos névszói-igei állítmány lehetőségét. Legutóbb Filchenko (2017) foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy azokban a funkciókban, amelyekben más nyelvekben jellemzően megjelenik az esszívuszrag, a keleti hantiban1 milyen névszóragok fordulnak elő. Az általa vizsgált nyelvjárások alapján azt állapítja meg, hogy a dinamikus jelentést hordozó segédige-szerű elemek, elsősorban a ’válik valamivé’ jelentésű ige mellett transzlatívuszragos bővítmény jelenik meg, míg statikus jelentésű segédigék mellett a névszó alanyesetű. Ugyanakkor a transzlatívuszrag statikus környezetben is előfordulhat bizonyos lexikális igék (pl. ’dolgozik, csinál’) bővítményeként. Ez utóbbi a szurguti hantira is érvényes:

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave