A megelőzésben szerepet játszó egészség-magatartások pszichológiai összefüggései, köztük a társas környezeti hatások, kiemelten fontos kutatási területet jelentenek (Sturges– Rogers, 1996). A társas kapcsolati háló ugyanis egyike azoknak a tényezőknek, melyek az egészség-magatartás kialakítására a legerősebb hatást fejtik ki, s ez különösen igaz bizonyos életkorokra, mint amilyen például a serdülőkor. Az egészség-magatartás társas hatásainak értelmezésében a pszichológiai elméletek sokat segíthetnek, amit azután az egészségfejlesztési programokban használhatunk fel. A társas hatásokkal foglalkozó empirikus kutatások és szakirodalmak a fizikai aktivitást befolyásoló legfontosabb környezeti tényezők közül a társas hatásokat, a környezeti összetevőket és akadályokat említik. A társas hatásokon a család, a barátok, a kollégák, az egészségügyi szakemberek véleményét értjük, de ide sorolhatjuk a társadalomban uralkodó általános felfogást is. A család és a barátok hatása különösen fontos és pozitív hatást gyakorol a fizikai aktivitási magatartásra (Baker–Brennan és mtsai, 2000; Buckwort, 2000; Buckwort–Dishman, 1999; Humpel–Owen–Leslie, 2002; Sallis–Owen, 1999). A fizikai aktivitáshoz való viszonyulást döntően befolyásolják a társas hatások (Sallis–Hovell és mtsai, 1992). A szociális tanulás elmélete ezt a hatást emeli ki, és hangsúlyozza a magatartás, az attitűdök, az érzelmi reakciók megfigyelésének, követésének fontosságát. Ez az elmélet az emberi viselkedést az észlelés, a viselkedés és a környezet hatásainak kölcsönös folyamataként értelmezi. A tanulási folyamat szerepmodellek közvetítésével történik, és ez a hatás gyakran a belső társas hálóba tartozó személyektől ered, amely szerepet nemegyszer a legközelebbi barátok vagy a szülők töltik be. A szerepmodellként ható személyek viselkedése, attitűdje a serdülő gyermekek számára döntő fontosságú (Bandura, 1977; Bandura, 1986). A társas hatás a szülők, tanárok, nevelők, edzők motiváló szerepét is magába foglalja (Smith, 2003).