Születésünk pillanatától képesek vagyunk környezetünk tudtára adni negatív és pozitív érzelmi állapotunkat. E kezdeti differenciálatlan jelzésekből az első hónapok során kibontakoznak alapérzelmeink. A 2. hónap során megfigyelhető az emberi arc látványára megjelenő szociális mosoly. 4–6 hónapos babák dühösek lesznek, ha egy kívánt ételt vagy játékot elveszünk tőlük. Az ismeretlen személy közeledésére hat-hét hónapos babák félelemmel reagálnak (Lewis, 2008). 18–24 hónapos korra tehető az éntudat kialakulása, mely fontos állomás az érzelmek fejlődésében. Számos összetett érzelem, mint a zavar, büszkeség vagy empátia, az én másokhoz való viszonyával van összefüggésben. A beszéd megjelenése az érzelmek kifejezésében és megértésében is új lehetőségeket nyit meg. A morális érzelmek, mint a bűntudat, szégyen megjelenésének feltétele a társadalmi normák, szabályok ismerete, melyek hároméves kor körül jelennek meg először (Lewis, 2008). Hároméves korra a gyermekek már számos összetett érzelmet is képesek kifejezni és észlelni. Az érzelmek megértése sok esetben még kezdetleges. Az idegrendszer érése és hosszú tanulási folyamat szükséges ahhoz, hogy az érzelmek működését megértsük és érzelmeinket adaptív módon tudjuk használni.