Létezik-e egyáltalán olyan, hogy amerikai életforma? Lehet-e átlag amerikai egyénről, családról, társadalomról beszélni? Amerika a szélsőségek hazája: egyszerre tradicionális és ultramodern, individualista és kollektivista, racionális és érzelmes; bármilyen jelzőt találunk is, mindennek éppen az ellenkezője is igaz. Ha összehasonlítjuk New Yorkot és Alabamát, Kaliforniát és Coloradót, egymástól teljesen különböző világokat találunk, mintha alig lenne közös bennük. Létezik azonban valami, ami kétségtelenül mindenhol meglévő sajátossága az amerikai életformának: a demokrácia ethosza átitatja a mindennapokat, s noha a demokráciának itt is vannak hiányosságai, sehol máshol ilyen fejlettségi szintre nem jutottak a demokrácia intézményei. Ennek oka pedig, hogy a demokratikus életkeretek nem csupán formálisan vannak lefektetve törvényekben és szabályokban, hanem a mindennapi élet működésében, az emberek gondolkodásában, egymáshoz való viszonyulásában vannak jelen. Az amerikai életforma, az „American dream” persze sok összetevőből áll, kétségtelen azonban, hogy ez a legjellemzőbb és legáltalánosabb. A jeffersoni alapelv – minden ember egyenlőnek születik – legfontosabb meghatározója a társadalom működési elveinek. Azok a szabadságelvek, amelyeket még Európában megálmodtak, Amerikában valósultak meg leginkább. Minden lehetőség adott az önmegvalósításhoz, akár anyagiakban, akár szellemiekben gondolkodunk, egyszóval Amerika társadalma élhető társadalom. Örökké változik, mégis ugyanaz marad. Ha Tocqueville majdnem 170 évvel ezelőtt az amerikai demokráciáról írott művét kezünkbe vesszük, rögtön az tűnik fel, hogy olyan, mintha ma írta volna. A politikáról, a vallásról, a kormányzásról, a művészetről szóló beszámolói nagyrészt ma is megállják a helyüket. Mintha megállt volna az idő.