A hozzátartozók számára szervezett támogató csoport a gondozó családtagok segítésében gyakran alkalmazott, elterjedt módszer. Zarit is felhívja a figyelmet arra, hogy e csoport hatékonysága jóval nagyobb, ha a gondozó családok segítésének komplex programjához illeszkedik (Zarit-Orr-Zarit, 1985). A csoportban a résztvevők tapasztalati tudásának megosztásán, az információnyújtáson és a felmerülő nehézségek jobb megértésén túl jelentős szerepet játszanak a csoportterápiákban nagyon fontos – Irving Yalom magyarul is megjelent ismert munkájában leírt – „gyógyító" tényezők (Yalom, 1975). Ezek közül a hozzátartozói támogató csoportban fontosnak tartjuk a remény fenntartását, azt a hitet, hogy a visszafordíthatatlan leépülési folyamat ellenére úrrá lehetünk az újra és újra felmerülő nehézségeken. Ennek a reménynek a fenntartását segíti a csoporttársak által használt és bevált megbirkózási stratégiák megismerése, valamint a proaktív gondozási szemlélet megerősítése. Jelentős felismerés a csoportban az, hogy mások is hasonló nehézségekkel küzdenek, és nem vagyunk egyedül. Ez a felismerés segíthet a gondozó családokban gyakori szégyen és bűntudat oldódásában. A csoport közösségének együttérzése, az érzelmi támasz nyújtása, a csoportban erősödő szolidaritás és a növekvő csoportkohézió nagyon jelentős tényezői a gondozó családtagok „túlélésének”. Azt láthatjuk, hogy a gondozó családtagok gyakran elvesztik emberi kapcsolataikat, izolálódnak, magukra maradnak, és számukra a csoport jelenti sokszor az egyetlen kapaszkodót.