A demencia orvosi vonatkozásairól a hazai szakirodalomban átfogó, korszerű ismereteket nyújtó munkákat találhatunk (Tariska, 2000; Rajna–Tariska 2000; Tariska, 2002). A klinikai képzettséggel nem rendelkező olvasó számára azonban célszerűnek tűnik egy olyan rövid áttekintést nyújtani, amely elégséges és gyors tájékozódást tesz lehetővé a demenciához kapcsolódó alapvető ismeretekről. A klinikai alapok nélkül a demenciák pszichoszociális vetülete sem érthető. Bár az utóbbi években jelentős szemléletváltást láthatunk a demencia hátterében meghúzódó agyi történések destruktív következményei kapcsán, az a tény nem vitatható, hogy a demencia egy olyan tünetegyüttes, amely mögött az agyállományban markánsan jelenlévő – és mai tudásunk szerint megfordíthatatlan – elváltozások állnak. Ezek az elváltozások meghatározható idegrendszeri betegségeket, károsodásokat képviselnek, amelyek különböző diagnosztikai kategóriákba sorolhatók. A demencia hátterének függvényében a demencia tünetegyüttese sajátos eltéréseket mutathat, így különböző demenciaformákról beszélhetünk, miközben közös jellemzőként emelhetjük ki azt, hogy a demencia alapvetően a kognitív funkciók (az észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, nyelvi megértés és kifejezés, valamint a mindennapi életvitel szervezésével, kivitelezésével kapcsolatos cselekvés és döntéshozatal) nehézségeivel jellemezhető. A demencia e funkciók súlyosbodó leépülésével, romlásával jár. Fontos jellemzője az is, hogy a leépülési folyamat nagyban érinti a mindennapi életvitelhez szükséges szociális készségeket, egyre növekvő életviteli és beilleszkedési-alkalmazkodási nehézségeket okozva.