Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Betemetett érzések

Érzéseink a cselekedeteink mögötti tüzelőanyagot, az energiaforrást jelentik számunkra. Aki nincs kapcsolatban az érzéseivel, rezignált tetszhalottként éli az életét. Döntéseket hoz, megold és végrehajt, tervezett életet él valódi szenvedély és tűz nélkül. Lehetnek a döntései értelmesek és megtervezettek, de nincs mögöttük életerő, nincs bennük szikra.

Az érzéseink néha félelmetesek, néha ijesztőek, néha meghökkentőek vagy felemelőek. Az indulat, a harag és az agresszió, valamint a szeretet és az empátia ugyanazon erő két oldala. Mindegyikre szükségünk van, egyik sem létezhet a másik nélkül. Az indulat és a tűz ugyanolyan fontos forrás, mint az elfogadó gyengédség és a meghitt szeretet. Kirobbanó erő és lángok nélkül nem juthatunk el a szelídséghez. Aki elfojtja a tüzet magában, feléleszti a lappangó démont, amely a legváratlanabb helyzetekben tör elő irányíthatatlanul, és az egész személyiséget a hatása alá keríti rejtett módon. Szembe kell néznünk a saját sötét oldalunkkal, és fel kell szabadítanunk az erő romboló hatását is, hogy képesek legyünk megszelídíteni azt, és eljussunk az igazi szeretethez. Az elfojtás és a betemetés csak gerjeszti a romboló energiák erejét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero