Az egészségügyi szolgáltatási járulékot annak a magánszemélynek kell fizetnie, aki a Tbj. szerint nem minősül biztosítottnak, illetve nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra. A biztosítottakat a Tbj. 5. §-a, az egészségügyi szolgáltatásra jogosultakat a Tbj. 16. §-a tartalmazza. Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszonynak, illetve a Tbj. 16. § (1) bekezdés a)–o) és s) pontjaiban meghatározott jogosultsági feltételeknek a megszűnését követően további 45 napig fennmarad, ezen időszak alatt tehát még nem kötelezett az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére a magánszemély. Ha a biztosítási jogviszonynak vagy a Tbj. 16. § (1) bekezdés a)–o) és s) pontjai szerinti jogosultsági feltételek fennállásának az időtartama 45 napnál rövidebb volt, akkor a megszűnést követően az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság ezen időtartammal hosszabbodik meg. 45 napig marad fenn, ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál hosszabb ideig állt fenn, és az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de a két jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el.