Simon L. Zoltán

Árkádia kettős tükörben

T. Calpurnius Siculus eklogái


Calpurnius és olvasói

Az irodalmi kánonok változékony voltára – lévén azok mindenkor „a jelen metaforái”1 – aligha találnánk szemléletesebb példát T. Calpurnius Siculus eklogáinak hatástörténeténél. A Nero-kori költő jelenkori elfeledettségével ugyanis éles ellentétben áll az a kultusz, mely a pásztori költészet virágzásának hosszú századai alatt mindvégig övezte. Eklogái nemcsak a középkor és a humanizmus latin nyelven alkotó szerzőinek szolgáltak mintaképül, mint a Karoling-kori Modoinus, azután Boccaccio, Poliziano, Boiardo, Pontano vagy a koraújkorban Európa-szerte iskolai auctorként is olvasott és a műfaj újkori alakulását meghatározó módon befolyásoló Baptista Mantuanus, akit a Love’s Labour’s Lost egy jelenetében (IV. II.) még Shakespeare is latinul idéz. Calpurnius hatása kimutatható Sannazaro Arcadia és Tasso Aminta c. korszakalkotó műveiben éppúgy, mint a Pléiade költőinél, Ronsard, Baïf, du Bellay pásztori verseiben, Garcilaso de la Vega eklogáiban, az angol reneszánsz legjelentősebb szerzőinél, Sidney, Spenser, Marwell költeményeiben, sőt az érzelmesség korában kultikus szerzőnek számító Salomon Gessner prózaidilljeiben is. Miután azonban a XIX. század irodalomtörténet-írása – a romantikus esztétika előföltevéseit érvényesítve – Calpurnius helyét a római irodalom kánonjának peremén jelölte ki, ez a példátlanul gazdag hatástörténet is szinte teljesen föltáratlan maradt, s a szerző nevével még a pásztori költészet történetét átfogóan tárgyaló munkákban is nemegyszer csak egy-egy lapalji jegyzetben találkozunk.2


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 499 9

A római irodalom egyik legrejtélyesebb alakja, a Nero-kori T. Capurnius Siculus meghatározó szerepet játszott a bukolikus költészet történetében. Hét eklogából álló gyűjteményét a reneszánsz korának alkotói tanulmányozták és utánozták, mint Angelo Poliziano, Iacopo Sannazaro, Pierre de Ronsard, Sir Philip Sidney, de hatása nyomon követhető egészen a szentimentalizmus koráig.Miután azonban a 19. századi irodalomtörténet-írása helyét a kánon peremén jelölte ki, Calpurnius műve szinte teljesen feledésbe merült, olyannyira, hogy nevével még a pásztori költészetet átfogóan tárgyaló munkákban is nemegyszer csak egy-egy lapalji jegyzetben találkozhattunk.

A jelen tanulmány az eklogagyűjteményt egységes, párját ritkító műgonddal megtervezett kompozícióként értelmezi, két, egymással szembeállított és egymástól homlokegyenest különböző szimbolikus tér, kétféle Árkádia köré szerveződik.A kötet tárgyalja Calpurnius nyelvi, stilisztikai újításait, imitációs technikáit, a különféle műfajok ötvözését, a költőszerep változásait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simon-arkadia-kettos-tukorben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave