Balogh Balázs

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon


Az 1909-ben Pőcze Pál és felesége birtokában lévő ingatlanok tulajdonviszonyában, művelési rendjében történt változások 1939-ig

A legnagyobb jelentőségű tulajdonjogi változás az egész gazdaság vezetésének átadása 1932-ben, Pőcze Pál halálával történt. Névlegesen fia, Pőcze Bálint vált a gazdaság fejévé, de a gyakorlati ügyeket rögtön Irén lányának a férje, a „vőnek jött” Vida László vette át. Vida László 1931-ben vette feleségül Pőcze Bálint lányát, és Pőcze Pál halálakor már Tápon lakott a Pőcze családnál. Pőcze Bálintnak nem volt – életben maradt – testvére, ezért a gazdaság nem osztódott Pőcze Pál halálával. Az öröklés során Pőcze Bálint nevére íratták – a lakóházat és a beltelket is beleértve – az összes földet, ami addig Pőcze Pál, illetve Pőcze Pál és felesége nevén volt. (Ez voltaképpen az 1-től 17-ig számozott ingatlanokat jelentette.) Pőcze Bálint kizárólagos tulajdonlása mellett Pőcze Pálné Borbély Éva haszonélvezeti joggal bírt a fiára szállt földeken. Továbbra is Pőcze Pálné tulajdonában maradt az Alsó-Szőlő-dűlőben 888 négyszögöl szántó (a 18. számú föld) és a Koplaló-dűlőben 3 kat. hold 486 négyszögöl szántó (a 19. számú föld), melyet Vida László feles művelésben használt. 1933-ban a Koplaló-dűlőben lévő földet átíratták a frissen beházasodott Vida László nevére.

Gazdák és zsellérek. Gazdálkodási stratégiák Tápon

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 557 6

A könyv egy református többségű kisalföldi falu paraszti gazdálkodásának változásait mutatja be 1920 és 1959 között. Konkrét gazdaságok esetleírásait elemezve igyekszik feltárni, hogy a különböző birtokkategóriába tartozó családi üzemtípusok – gazdasági felszereltségük és munkaerejük teljes vagy hiányos voltából eredően – milyen üzemviteli, fennmaradási, fejlődési stratégiát és az önellátás-árutermelés egyensúlyát kereső piachoz viszonyuló magatartást választottak, illetve milyen kiútkeresésre kényszerültek. Vizsgálja a családszerkezetet, az üzemszervezetet, a munkaerő-struktúrát és ezek összefüggéseit, valamint a parasztgazdaságok üzemvitelét döntően meghatározó tényezőket: a birtokstruktúrát, a birtokmozgást, a gazdaságok tárgyi ellátottságát és gyarapítástörténetét, az igaerőt, az állatállomány mértékét és összetételét, a termékszerkezet kialakítását, a külső jövedelemszerzés lehetőségeit, a piachoz való viszonyulást és a konkrét gazdasági stratégiákat.

Az elemzés rámutat a szűkebben „gazdaságiként” felfogható jelenségekben, struktúrákban és gazdasági magatartásban megmutatkozó egyéb mögöttes szándékokra, mint az értékorientáció, társadalmi rang és presztízs kifejezésének lehetőségei.

Az adatközlők szóbeli visszaemlékezéseit a szerző a legkülönfélébb írásos források segítségével hitelesíti. A helyi példán túlmutatóan, a szűkebb és tágabb régió, valamint az országos adatok egybevetésével próbálja bemutatni a tápi gazdálkodás és paraszti társadalom helyét egy nagyobb összefüggésrendszerben.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balogh-gazdak-es-zsellerek-gazdalkodasi-strategiak-tapon//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave