A kollektivizálással lényegében megszűntek az egyéni parasztgazdaságok Magyarországon, ám a termelőszövetkezet mellett bizonyos új gazdálkodási formák alakultak ki. A termelőszövetkezettel a falu majdnem minden lakója valamilyen fajta kapcsolatban volt. A téesz révén háztáji földhöz juthattak a tagok, szőlőt, gyümölcsöt termeszthettek, értékesíthették a háztáji kereteken belül termelt javakat, takarmányt vásárolhattak, fuvarhoz juthattak és mezőgazdasági gépeket is kölcsönözhettek. A földek a rendszerváltozás utáni privatizációval kerültek vissza tulajdonosaikhoz, és helyenként újraindultak az egyéni parasztgazdaságok is. Csábító feladat lenne az egész 20. századi gazdálkodást egészében vizsgálni Tápon, hiszen a termelőszövetkezet előtti gazdálkodás bizonyos részleteiben – kisebb-nagyobb átalakulások mellett – tovább élt a termelőszövetkezeti faluban, és napjaink gazdaságaiban is megfigyelhetően jelen van. A termelőszövetkezet egykori és jelenkori működését, a privatizáció hatásának részleteit további kutatások tárhatják fel, melyekben hangsúlyt kell helyezni a kényes tulajdonrészi, kiválási, beruházási stb. kérdések őszinte megválaszolására. E dolgozat keretei nem is alkalmasak erre az áttekintésre, ezért csak az 1990-es évek újrainduló gazdálkodásának néhány sajátosságára hívjuk fel a figyelmet. A termelőszövetkezet 1959-es megalakulása előtti időszakra vonatkozó gyűjtéseinket ennek megfelelően az 1992-es földprivatizáció utáni egyéni mezőgazdasági vállalkozások kutatására terjesztettük ki.1 Ezt a döntésünket az indokolja, hogy Tápon huszonkét gazda lépett ki a helyi termelőszövetkezetből és kezdett egyéni vállalkozásba, ami a környező falvakhoz képest kiugróan magas számot jelent. Mostani útkeresésüket, gazdasági magatartásukat erősen befolyásolja régi kapcsolatrendszereik megléte, illetve megszűnése, és az őket megelőző generáció földműves múltja, tradíciója, gazdasági szemlélete. A rendszerváltozás után jelentkező új társadalmi-gazdasági kihívásokra adott eltérő válaszadási módok kiderítése, az egyéni aspirációk okainak feltárása egy későbbi jelenkutatás tárgyát képezheti majd. E fejezetben csupán néhány olyan sajátosságra hívjuk fel a figyelmet, ami napjaink tápi gazdaságait jellemzi, egyben segíti a múlt és a jelen közötti összefüggések megértését.2