A kiegészítő kérdésblokkhoz kapcsolódóan a kérdezőbiztosok első feladata volt mind a vezetők, mind pedig a munkatársak lekérdezése során, hogy megbecsüljék milyen típusú újtásként azonosíthatók az INNOVA kutatás alapmodellje szerint, a pedagógusok, oktatók, illetve a vezetők által megjelölt egyéni és szervezeti innovációk. E modell korábbi innovációkutatások eredményeire alapozva meghatározza azokat a tényezőket, amelyek várhatóan a legfontosabbnak bizonyulnak a tekintetben, hogy milyen utakat képes bejárni egy-egy újítás. Milyen könnyen épül be, terjed el, vagy milyen gyorsasággal kopik ki az adott egyén vagy szervezet gyakorlatából (Fazekas–Halász–Horváth, 2017). A modell eszerint megkülönbözteti az innovációkat (1) a probléma bonyolultsága, (2) a kognitív komplexitás, (3) az eredetiség, (4) a kiterjedtség, (5) a főáramhoz való viszony, (6) a fenntarthatóság, (7) az átadhatóság, (8) a kontextusfüggőség, (9) a kooperációs kényszer, (10) a reflexió és (11) a jelentőség terén. E területekhez kapcsolódóan olyan kérdésekre kellett a kérdezőbiztosoknak választ adniuk, amelyek azt tárták fel, hogy az adott innováció: (1) egyszerű vagy összetett probléma megoldását szolgálja, (2) igényel-e különösen komplex gondolkodást, nagyfokú okosságot, bonyolult összefüggések megértésére való képességet, (3) teljesen eredetinek tekinthető-e, (4) csak a megkérdezett személyt érinti vagy áthatja a szervezet egészét, (5) eltér-e az átlagos hazai gyakorlattól, (6) nagy valószínűséggel tartósan fenn fog-e maradni, (7) könnyen átadható-e, (8) bárki bárhol, illetve (9) egyetlen ember önmagában megvalósíthatja-e, (10) igényli-e a folyamatos reflektív gondolkodást, elemzést, (11) és végül komoly, figyelemre méltó újításként azonosítható-e. Az 1. ábra a kapcsolódó kérdésekre adott válaszokat tartalmazza a munkatársak és a vezetők által megjelölt innovációk vonatkozásában, az adott területen megjelenő különbségek sorrendjében.