Hogyan lehet pszichológiai értelemben megragadni az autentikus létet? Miben segít nekünk, és mit nyerünk azáltal, ha autentikus módon viselkedünk? Az autentikusság meghatározásánál sokan a humanisztikus tradíciókat és ezen belül is Maslow (1968) pszichológiáját veszik alapul. A maslowi önmegvalósítás kifejezi a valódi belső természetünk megismerését, ami a cselekedetek szintjén azt jelenti, hogy belső szükségleteinknek kívánunk megfelelni. Humanisztikus értelemben akkor viselkedünk tehát autentikus módon, ha cselekedeteink saját belső fejlődésünket szolgálják. Ennek pedig az a feltétele, hogy ismerjük saját belső természetünket, s ez az ismeret azután kellő motivációt jelentsen a folyamatos önmegvalósításra és önfejlesztésre. Mindez összecseng a fejezet legelején említett Seneca-idézettel is, részint a szavak és a tettek összefüggésében, részint pedig az önazonosságban. Az autentikusság lényege tehát az önmegvalósítás, az önazonosság, a hitelesség cselekedeteinkben. Ez a meghatározás azonban nem visz bennünket közelebb ahhoz a kérdéshez, hogy melyek a legfontosabb ismérvei az autentikusságnak. Hiszen ahhoz, hogy fejleszthetők legyenek ezek a tulajdonságok, ismernünk kell jellegzetességeiket.