Jean Baudrillard szerint világunkban túlárad az információ, egyre több az adat, és ezzel szemben egyre kevesebb a jelentés.1 A digitális pedagógia a túláradó információk társadalmában jött létre, annak hálózatait, eszközeit és tartalmait használja fel a tanítás és tanulás folyamatainak és munkaformáinak szervezésére. Nem járnánk el kellő körültekintéssel, ha nem mutatnánk rá azokra a szemléletmódokra és törekvésekre, amelyek leginkább a hálózatosodással kapcsolatos két ellentétes megközelítésben kristályosodnak ki, és elsősorban az informatikaieszköz-gyártókat és az alkalmazásfejlesztőket jellemzik, de kivetíthetők az információs társadalom egészére, ezen belül az oktatási folyamatra is. Habár a hálózatosodási trendek és a digitalizáció a jelenben elsősorban még az iparra, pontosabban a negyedik ipari forradalomra, vagyis az Ipar 4.0-ra jellemzők,2 így példáink esetenként a neveléstudománytól távolinak tűnhetnek, mégis arra törekszünk, hogy bemutassuk, a pedagógia megközelítésében is fontosak. Mivel a könyv célja egy elméleti keret megrajzolása az információs társadalom bázisán, figyelembe kell vennünk azokat a gazdasági és stratégiai szempontokat, amelyek meghatározzák a valóságot, amelyből teóriánk kiindul.