A legtöbb elméleti modell és vizsgálati eredmény megerősíti a diszfunkcionális családi hátteret az antiszociális viselkedés kialakulásában és fennmaradásában. A nem megfelelő gyermek-szülő kötelék (Saltaris, 2002; Catalano és Hawkins, 1996, idézi Sullivan, 2006), a szülői monitorozás hiánya (Patterson, DeBaryshe és Ramsey, 1989; Moffitt, 1993), a kegyetlen, durva szülői nevelési stílus (Patterson és mtsai, 1989, Jaffee, Caspi, Moffitt és Taylor, 2004), a szülői antiszociális minta (Farrington, 1995; id. Farrington, Jollifee, Loeber, Stouthamer-Loeber, Kalb, 2001) mind családi rizikótényezőként azonosítható. A cambridge-i longitudinális vizsgálat1 szerint, ha a gyermek 8-10 éves koráig az apát vagy valamelyik idősebb testvérét legalább egyszer letartóztatják, az 3,4-szeresére növeli a gyermek későbbi letartóztatásának esélyét (Farrington, 1995, id. Farrington és mtsai, 2001). A letartóztatott apa és a gyermek antiszociális viselkedése közötti kapcsolatot erősíti, ha az anya fiatal, a lakóhely számos hátránnyal jellemezhető (l. alább), és a gyermek bűntudatátélésének képessége gyenge (Farrington és mtsai, 2001). Az antiszociális anya jelenléte is megnöveli az esélyét a gyermeknél valamilyen pszichopatológia előfordulásának – valószínűsíthetjük, hogy az antiszociális anya által biztosított gondozói környezet (fizikai abúzus, anyai ellenségesség és a családi erőszaknak való kitettség) jellemzőin keresztül (Kim-Cohen, Caspi, Rutter, Thomas és Moffitt, 2006). A gyermekkori fizikai abúzus elszenvedése megemeli az antiszociális viselkedés kialakulását (Jaffee és mtsai, 2004).