A hajléktalanpopuláció drogérintettségének, a különböző fogyasztó magatartások prevalenciájának becslése nem könnyű feladat. A mért eredmények kiterjeszthetőségét lehetővé tevő, a reprezentativitást biztosító, vagy ahhoz legalább közelítő mintavétel megvalósítása – ami bármely populációban bármilyen magatartás előfordulás-becslésének feltétele – a kutatás egyik alapkérdése. Azonban a hajléktalanság fogalmi meghatározásának, illetve a különböző hajléktalandefiníciók gyakorlati alkalmazásának nehézségei,1 valamint a hajléktalan életmód rejtőzködő természete, a célpopuláció nem identifikálható volta miatt a hajléktalanok körében problémát jelent a szokásos véletlen mintavételi technikák alkalmazása. A mintavételi nehézségek okán országos szintű, illetve a teljes hajléktalanpopuláció drogfogyasztási szokásait feltáró vizsgálat mind ez idáig egyetlen országban sem valósult meg. Csupán olyan kutatások készültek, amelyek egy-egy vagy néhány városban fellelhető hajléktalanpopuláció drogfogyasztási szokásait vizsgálták, illetve nem a teljes hajléktalannépességre, hanem a hajléktalanpopuláció bizonyos szegmensére – mint pl. a közterületen élő vagy a fiatalkorú hajléktalanokra – terjedtek ki. De nem csak a vizsgált populációk tekintetében mutatkozik nagy heterogenitás az eddigi, a hajléktalanok drogérintettségét vizsgáló kutatásokban. Az alkalmazott mintavételi eljárásokat, valamint kérdezési technikákat illetően is eltérő megoldásokat tapasztalhatunk.