A fejezet megírásáig négy metaelemzést sikerült azonosítani a motivációs interjú hatékonyságára vonatkozóan. A motivációs interjú hatékonyságvizsgálatainak első és legátfogóbb metaelemzése 30 klinikai vizsgálat eredményeit foglalta össze (Burke, Akowitz és Menchola, 2003). Az elemzésbe bevont klinikai vizsgálatokban a motivációs interjút számos viselkedéses probléma kezelésére alkalmazták, beleértve az alkoholfogyasztást, a dohányzásról való leszokást, a szerhasználatot, a HIV prevenciós viselkedést, az orvosi kezeléssel kapcsolatos együttműködést, a táplálkozással és testmozgással kapcsolatos viselkedésváltozást. A vizsgálatok egy részében a motivációs interjút placebokezeléshez vagy a kezelés hiányához hasonlították, más vizsgálatokban más aktív kezeléshez. Ezekből kiderült, hogy a motivációs interjú az alkohol- és szerhasználat, valamint a táplálkozás és testmozgás problémakörökben jobban teljesített a placebo- vagy a kezelést nem kapó csoporthoz viszonyítva, tehát hatékony volt. A kedvező hatás közepes mértékű, de hosszabb távon is stabil volt. A HIV-prevenciós viselkedés és a dohányzásról való leszokás esetében a motivációs interjú nem tűnt hatékonynak, bár ezekben a problémakörökben az elemzésbe csupán két vizsgálatot vontak be. Az orvosi kezeléssel kapcsolatos együttműködést csak egy vizsgálat képviselte ebben a metaelemzésben, így ebből következtetést nem lehetett levonni. Az aktív kezelésekhez, azaz más intervenciós módszerekhez (kognitív viselkedésterápia, készségfejlesztés stb.) viszonyítva a motivációs interjú ugyanolyan hatékonyságú volt. Azonban az ekvivalens hatékonyság mellett a motivációs interjú előnye a többi kezeléshez képest, hogy ugyanazt a hatást kevesebb üléssel érték el. A metaelemzésbe bevont vizsgálatokban a tipikus motivációs interjú két ülést jelentett, a más alapokon nyugvó aktív kezelés pedig legalább nyolc ülést foglalt magában. Bár a motivációs interjú hatékonyságát illetően nem bizonyított, hogy hatékonyabb lenne más típusú pszichoterápiás kezelésekhez viszonyítva, de mindenképpen költségtakarékosabbnak tűnik. Az idézett metaelemzés azt veti fel, amit azonban későbbi vizsgálatoknak is igazolniuk kell, hogy a motivációs interjú hatékony kiegészítője vagy bevezetője más terápiás megközelítéseknek. Az adatokból úgy tűnik, hogy így nagyobb hatékonyságot lehet elérni, mintha önmagában alkalmaznák. A hatékonyságot nemcsak a tünetek csökkenésével, azaz például az elfogyasztott alkohol mennyiségével vagy az absztinens napok számával, hanem a kliens viselkedésének társas/társadalmi következményeivel (pl. a hiányzások száma, ütközések a törvénnyel) is mérték. A motivációs interjú ebből a szempontból is hatékonynak bizonyult, azaz a motivációs interjú segíthet mérsékelni a problémaviselkedés társadalmi terheit.