Az egészségügyi ellátásokra egyre nagyobb nyomást gyakorló tervezett és minőségi kritériumokat meghatározó kezelési rezsimek fejlesztése (managed care) esetében a költségek túlságosan magasnak bizonyultak az európai környezetben (Kooyman, 2000; Sindelara és mtsai, 2004). Ezzel szemben az USA-ban, ahol a hagyományos exhasználó munkatársak bevonása és az inkább önsegítő fókuszú beavatkozások alkalmazása jellemző, alacsonyabb finanszírozási szükségleteket mutattak ki. Ezzel fordítottan volt arányos azonban a kutatásokra fordított pénz és tudatosság, mely az USA-ban jelentős mértékben áll rendelkezésre (a kutatásokat a NIDA-n keresztül központi pénzeszközökkel biztosítják), s melynek hiánya Európában támadhatóbbá tette a terápiás rendszereket (Bunt, Muehlbach és Moed, 2008). Időközben a TC-k bátrabban alkalmaztak képzett szakszemélyzetet, valamint családi és szociális támogatási programokat (Kelemen és B. Erdős, 2004). A TC-k rövidebb idejű programokat kezdtek előnyben részesíteni. A másik oldalon pszichiátriai kórházak kezdtek tipikus TC-eszközöket alkalmazni. Strukturált napirendet vezettek be, melyet konfrontatív csoportterápiával ötvöztek. Az elmúlt két évtizedben pedig a TC-mozgalom Kelet-Európában is elterjedt, sőt Lengyelországban már a hetvenes évek elejétől megjelent az első generációs modellt alkalmazó Monarrendszer formájában (Kooyman, 2000; Gibbons, Anderson és Garm, 2002).