A szubsztitúciós terápiák célja a fentiekben tárgyalt ártalmak csökkentése azáltal, hogy a heroin (illetve egyéb opiát, pl. máktea, metszett mák intravénás használata, házi heroin, pl. az úgynevezett „lengyel kompót” használata, kodein stb.) alternatívájaként orvosi ellenőrzés mellett biztosítanak valamilyen kontrollált minőségű és mennyiségű opiátot a drogfüggő számára. A legelterjedtebben alkalmazott szubsztitúciós szer a metadon, de lehetséges alternatívájaként egyre több országban felmerül a vegyes agonista/antagonista hatású buprenorfin, illetve újabban a buprenorfin és az antagonista hatású naloxon kombinált használata. A hosszú hatású opiátagonista LAAM (levo-alpha-acethylmethadol) alkalmazása korábban előfordult, azonban használatával kapcsolatosan olyan szövődmények merültek fel, amelyek miatt kivonták a forgalomból. Az egykor több országban szubsztitúciós célra is használt dihydrokodein, illetve a lassú felszívódású morfin alkalmazása ma már nem jellemző; a metadon gyakorlatilag teljes mértékben leváltotta ezen szerek használatát (morfint Ausztriában ma is alkalmaznak). Néhány országban folynak azonban kísérleti programok heroin (diamorfin) alkalmazásával, míg máshol már gyógyszerként regisztrált módon alkalmazzák a heroint.