A lacani szójáték rávilágít egy olyan problémára, miszerint az anya vágyát a csecsemő betöltheti, egészen addig, amíg az apához való visszapártolás meg nem történik. A gyermek ezután az apával azonosulhat, az anya vágyán keresztül, azaz introjiciálja az apa nevét (nom du père). Ez a leválás időszaka, mely Lacan szerint 18 hónap körül zajlik. Az apa nevének belsővé válása egyúttal az apai tilalmat is jelenti, valamint a vágy szimbolikussá tételét. A két szó, az apa „neve” és a „neme” a francia nyelvben hasonlóan hangzik: non/nom. Ezzel megint egy lacani szójátékhoz érkeztünk. A kétértelműség utal arra is, hogy mindenképpen van valami, ami elválasztólag működik az anyai vágy s a gyermeki vágy között. Ebben a modellben az apa neve/neme tölti be ezt az elválasztó szerepet. Az elválasztás folyamatában a beszéd által megfogalmazott vágy és a jelentésadás válik hangsúlyossá. A beszéd által közvetíti a gyermek a vágyát, ami feltétele annak, hogy az anyán kívül más is megértse őt. Például ez a közösségbe adás egyik pszichológiai feltétele; a gyerek képes legyen arra, hogy megfogalmazza szükségleteit. Ezt a folyamatot, illetve a beszéd általi vágyközvetítést nevezi Lacan a beszéd törvényének.