Az alkoholbetegekkel történő terápiás foglalkozás keretében adjuváns módszerként elterjedt az egészségnevelés, ezt kiterjesztették a betegek hozzátartozóira. Ennek keretében megtanították a gyógyszerhasználat szempontjait, az alkoholizmus szövődményeit, a visszaesés elkerülésének módjait stb. Életproblémák, konfliktusok, hibás megküzdési technikák is szóba kerültek ennek során. Különösen a házassági konfliktusok elkerülése és megoldása volt a tanácsadás témája (Paolino és McCrady, 1977). Korán felfigyeltek arra, hogy a – túlnyomóan férfi – alkoholisták feleségei gyakran öntudatlanul is előidézik a kezelt páciensek ivását, relapszusát. „Alkoholista feleség” néven írták le azt a jelenséget, amelyet ma a kodependencia fogalomkörében tartunk számon (Kelemen, 1991). Emiatt az alkoholista házasság a tanácsadás egyik fókusza lett. Nemcsak a problémák felől kezelték a házasságot, hanem erőforrásként is (pl. a házaspár együttműködés jegyében, közös megegyezéssel hatékonyan tudja szabályozni a disulfiram vagy más előírt gyógyszer szedését, az ivás kockázatával járó helyzetek elkerülését stb.).