Valleur az addiktív és a nem addiktív párkapcsolat összevetésében az amerikai R. J. Sternberg által megkonstruált fogalmi eszközt, a „szerelmi triász”-t hívja segítségül. Sternberg szerint a kapcsolat minőségét minden esetben három komponens: a szenvedély, a gyengédség és az elköteleződés (szerződés) együttese határozza meg. Jól működő kapcsolatnál a három tényező egyensúlya stabilizálja az összetartozást. Ezenkívül egy másik feltételnek is teljesülnie kell: szükséges, hogy a felek megközelítőleg azonos mértékben involválódjanak a kapcsolatban. Kevésbé tudományosan úgy is fogalmazhatunk, hogy a partnerek nagyjából egyformán szeressék egymást. Valamely komponens szélsőséges érvényre jutása esetén a kapcsolatban diszfunkciók mutatkoznak. Az addiktív viszonyulás kialakulásának kockázata több esetben is nagy. Egyrészt ha az erős szenvedély vagy annak keresése mellett nem jut szerephez a gyengédség, és hiányzik az elköteleződés – ez a szexuális addikciók alapképlete. Másrészt, ha az egyik fél szeret és elköteleződik, de társa ezt nem viszonozza hasonló mértékben. Az alkoholista vagy bántalmazó férfiakhoz kötődő kodependenseknél a szerzők szerint akár a szenvedély, akár az elköteleződés dominálhat. Az elköteleződés itt a megmentés feladatának vállalását jelenti. A problémát minden esetben az aszimmetrikus kapcsolati helyzet rögzülése hordozza magában (Valleur és Matysiak, 2006).