A „hardy personality” a lelkileg edzett, küzdőképes személyiség fogalma a személyiség egzisztenciális elméletében jelent meg (Kobasa és Maddi, 1977). A főbb jellemzőit ennek a személyiségtípusnak az elkötelezettség, a kihívásokra való reagálás és a kontrollképesség jelenti. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy a személy mélyen és őszintén hisz annak az értékességében, amit csinál és teljes odaadással, személyiségének minden szféráját involválva végzi feladatait. A kontrollképesség erős hit abban, hogy észszerű határok között képesek vagyunk a velünk történtek ellenőrzésére, befolyásolására és mi vagyunk a felelősek a velünk történtekért. A kihívások vállalására való képesség azon a meggyőződésen alapul, hogy az élet természetes rendje inkább a változás, mint a stabilitás, és a változás lényege a fejlődési lehetőség. A „hardy personality” fogalom továbbfejlesztése az egzisztencionalizmus autentikus személyiség fogalmának. Az autentikus személy egy jelentésteli, értelmes életstílussal jellemezhető, aki megtalálta életének jelentős célját, értelmét, és meghatározója, kézbentartója élete alakulásának. A kontrollképesség és a kihívások elfogadása az autentikus személy bátorságát jelenti, az egzisztencialista gondolkodók szerint a kaotikus, fenyegető világgal szemben egyedül a bátor fellépés, a kemény kiállás a megfelelő attitűd. A keményen helytálló személyiség optimista és aktív az állandó változásban lévő és fenyegetéssel teli világban, nem szemlélője és lereagálója az eseményeknek, hanem elébe megy a változásoknak. A „hardiness”, a „lelki keménység” egy konstellációs karakterisztikum: a kihívás elfogadására való képesség, az elkötelezettség és a kontrollképesség magas kimunkáltsági szintje, a mérésére szerkesztett Hardiness Test (Kobasa, 1982) is ezt a három vonást próbálja letapogatni. A teszt tapasztalati validitás-adatai szerint a „lelki edzettségben” magas pontértéket mutató személyek lelkileg és fizikailag egyaránt egészségesebbek (Kobasa, Maddi és Courington, 1981; Kobasa és Pucetti, 1983; Kobasa és mtsai, 1985), interperszonálisan hatékonyabbak (Magnani, 1986), és preferált megküzdési stratégiáik a konstruktív, problémaorientált beavatkozás (Wiebe és McCallum, 1986), míg az alacsony pontszámú személyek inkompetens és regresszív stratégiákat mutatnak (Kobasa, 1982). Az ugyancsak az egészséges ember modelljét megrajzoló humanisztikus felfogás központi fogalmának a mérésére szerkesztett Personal Orientation Inventory (POI; Shostrom, 1963) és a Hardiness Test közötti összefüggést, Campbell és munkatársai (1989) vizsgálták. Maslow (1970) az önmegvalósításban sikeres személyt elemezve megállapítja, hogy az ilyen ember észreveszi az élet kihívásait, flexibilis, kreatív, bátor és magas önbizalom jellemzi. Maddi (1980) két osztályba sorolja a motívumok kiteljesítését középpontba állító elméleteket. A közös vonás bennük, hogy valamennyien egy központi motívumra építik modelljüket és az életet ezen motívum kiélésének, kiteljesítésének a folyamataként szemlélik. Az aktualizációs elméletekben a lényeg minél magasabb és magasabb fokon aktualizálni a képességeket, a meglévő potenciálokat, a fejlődési erő, növekedési motívum által (Maslow, Rogers, Goldberg), a perfekcionista felfogás szerint (Adler, White, Allport, Fromm, és egzisztencialisták: Frankl, May és Maddi) a központi késztetettség egy ideális élet kiteljesítését energizálja. A Hardiness Test is ilyen perfekcionista, idealisztikus felfogás keretében fogant. Az egészséges személyiség két eltérő modelljét operacionalizáló tesztek korrelációja azonban magas értékeket mutat.