Antonovsky (1979), a koherenciaérzék fogalmának megalkotója a Health, stress and coping (1979) című munkájában kifejti, hogy eddig a pszichológiában a patológiás orientáció uralkodott, arra keresték a választ, hogy miért betegednek meg az emberek. Paradigmaváltásként az ő megközelítése úgy teszi fel a kérdést, hogy mi az egészségesség titka. A salutogenikus orientáció az egészségesség gyökereinek a megismerésére fókuszál, annak a misztériumnak a megfejtésére, hogy miért maradnak egészségesek az emberek a patológiás feltételek ellenére. Az 1987-es könyvében már az egészségesség misztériumának a megfejtését ígéri. A stresszel való konfrontáció mindig feszültséget eredményez, amit kezelni kell. Hogy az eredmény betegség, neutrális következmény vagy az egészségesség fennmaradása lesz-e, azon múlik, hogy hogyan bánunk a feszültséggel. Az egészségtudományok számára a kulcskérdés azoknak a faktoroknak az ismerete, amelyek meghatározzák a feszültséggel való eredményes megküzdést. Vannak a stresszel szemben általános védettséget adó források (pl. énerő, kulturális stabilitás, szociális támasz, pénz és hasonlók), ezek mobilizálása és eredményes felhasználása a feszültséggel való bánás során a koherenciaérzék közvetítése révén valósulhat meg sikeresen. A koherenciaérzék (Sense of Coherence, SOC) az összefüggések megértésére, megérzésére való képesség, magabiztos érzése annak, hogy a belső és külső környezetünk változásai előre jelezhetők, és nagy a valószínűsége annak, hogy a dolgok úgy alakulnak, ahogyan az észszerűen elvárható. A koherenciaérzék három fő komponensből integrálódik: a felfogóképességből, a források kezelésére való képességből és az értelmességből. A felfogóképesség arra vonatkozik, hogy valaki milyen differenciáltan képes észlelni és elrendezni a külső és belső környezetében zajló történéseket, és milyen mértékben tartja előre jelezhetőnek, megérthetőnek a vele kapcsolatos eseményeket. A források kezelésének képessége a források felkutatásának és felhasználásának képességére, valamint a források feletti diszpozicionális kapacitás mértékére vonatkozik. A képesség magas fokán álló személyek nem az események áldozataként, hanem hőseként, kihívásra reagáló harcosként definiálják magukat. Az értelmesség arra vonatkozik, hogy az adott személy mennyire érzi át azt, hogy az életének értelme van, milyen mértékben talál olyan célokat, amelyeket érdemesnek lát elérni, amelyekkel kapcsolatban értelmét látja az erőfeszítésnek. Antonovsky szerint a koherenciaérzék kulcskomponense az értelmes életben való hit. Antonovsky az egészség titkának a megfejtése után nyomozva olyan személyekkel készített interjúkat, akik életük során nagyon sok megrázkódtatáson mentek keresztül (koncentrációs tábor, kitelepítés stb.), és ennek ellenére integrált, egészséges emberek. A velük folytatott beszélgetések és az interjúk tartalmának az elemzése győzte meg Antonovskyt arról, hogy a stresszel szembeni általános védettség alapvetően a koherenciaérzék és annak három komponense által meghatározott. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a koherenciaérzék nem copingstratégia. A SOC annak a stratégiának a kiválasztását irányítja, amely a leghatékonyabb az aktuálisan ható fenyegetéssel szemben. A SOC a megfelelő forrás aktualizálását garantáló tényező, a források mobilizálásának irányítója. Meg kell jegyezni, hogy egy adott fenyegetéssel kapcsolatban a megfelelő copingforrás kiválasztása és instrumentális alkalmazása még nem biztosítja automatikusan az érzelmek regulációját. Hogyan segíti a koherenciaérzék a sikeres megküzdést az érzelmekkel? Először is meg kell különböztetni diffúz és fókuszált emóciókat. A fókuszált emóció sokkal adekvátabb motivációs és kognitív bázis olyan cselekvésekhez, amelyek az instrumentális problémamegoldást szolgálják. A magas SOC-kal jellemezhető személyek fókuszált érzelmi viszonyulásokkal, ennek következtében eredményesebben kezelhető emocionális működéssel jellemezhetők. A fókuszált emóciókban az érzések relatíve világosabb célokhoz kapcsolódnak, a magas SOC differenciáltabb célképzetekkel és kifinomultabb érzelmi érzékenységgel jár együtt. Az alapvető feladat azonban annak megválaszolása, hogy a SOC milyen csatornákon keresztül szolgálja az egészség fennmaradását. Antonovsky egyetért Kaplan (1984) azon megállapításával, hogy egy tanulmány, részletezze akármilyen pontossággal a copingstratégiákat, kis jelentőségű, ha nem tudja pontosan bemutatni azt az utat, amelyen keresztül ezek a stratégiák az egészség „fenntartóivá magasztosulnak”. A SOC és az egészségesség összefüggését magyarázva Antonovsky Schwartz (1979) azon megállapításából indul ki, amely szerint az agy az egészséget óvó és gondozó szervrendszer. Az egészségesség első alapfeltétele ezért az agy elemi működési formáinak összhangja. A SOC biológiai alapja a két félteke közötti harmonikus együttműködés. A koherenciaérzék magas fokán álló személy képes saját világa összefüggésrendszerét értelmileg és érzelmileg integrált egységben felfogni, a két hemiszférium összhangja következtében.