Dömötör Adrienne, Gugán Katalin, Varga Mónika (szerk.)

Versengő szerkezetek a középmagyar kor nyelvében


Hogyan mondták kötőmódban? ‒ Előtanulmány a középmagyar mellékmondati módhasználatról

1. Bevezetés. A kötőmód funkcióját legtöbbször a felszólító mód tölti be (l. 2.), a történetiségben emellett a feltételes mód is elláthatta ezt a szerepet (l. 3.). A mai magyarban többen is vizsgálták e felszólító módú formákkal megalkotott jelenséget (l. 2.), a történetiségben azonban kevesebb figyelmet kapott. Középmagyar kori alakulástörténete teljesen feltáratlan, jóllehet az azt megelőző ómagyar korszakhoz képest a nyelvi anyag sokszínűsége nagyon is indokolttá teszi benne a kérdés vizsgálatát. A jelen tanulmány ezzel a morfoszintaktikai kategóriával foglalkozik, annak megjelenési formáit, sajátosságait tanulmányozza a Történeti magánéleti korpuszban (TMK) levő 1772 előtti magánlevelek és peres eljárások jegyzőkönyveinek anyagán. Az elemzés egy nagyobb kutatás kezdő szakasza. Célja, hogy bepillantást adjon a középmagyar kori konjunktívuszi mellékmondat alakulástörténetébe, ennek kapcsán pedig a cikk a hogy-törlés lehetőségét és a szórendet vizsgálja, valamint röviden kitér a módhasználatra is.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 687 0

A nyelvtörténetet érintő közismert megállapítás, hogy a változási folyamatok a nyelvi rendszerben meglévő váltakozásokon alapulnak. A kötet tanulmányai a középmagyar kor nyelvhasználatára koncentrálva többféle – elsősorban morfológiai és szintaktikai – váltakozást vizsgálnak. A kutatások közös forrásanyaga a korszak élőnyelvközeli regisztere, tekintettel arra, hogy a nyelvi rendszerben történő elmozdulásoknak az élőnyelv az elsődleges terepe. Az adatgyűjtés kiindulópontja a munkacsoport által korábban létrehozott Történeti magánéleti korpusz (tmk.nytud.hu), amely boszorkányperes szövegeket és magánleveleket tartalmaz. A tanulmányok egy része a korszak más regisztereire, illetve későbbi korokra is kitekint, számos esetben az adott esettanulmányokon túlmutató, elvi jelentőségű megállapításokat is megfogalmazva. A vizsgálatokban minden esetben összekapcsolódnak a kvalitatív és kvantitatív szempontok. Az eredmények elsősorban a történeti grammatika és a történeti szociolingvisztika művelőinek érdeklődésére tarthatnak számot.

***

It is a well-known observation in historical linguistics that language change is based on synchronic variation. The studies of the volume "Competing Variants in Middle Hungarian" focus on several, mostly morphological and syntactic variables of a form of Hungarian spoken between the symbolic boundaries of 1526 and 1772. The research papers are all based on the speech-related register of this period, as it is generally assumed that spoken language is the hotbed of linguistic change in general. Developed earlier by the contributors of the present volume, the Old and Middle Hungarian Corpus of Informal Language Use (tmk.nytud.hu) consisting of testimonies of witnesses in witch trials and private letters served as a shared starting point of the investigations. A number of studies also use data from other registers of the given period or data from other periods, and in many instances the conclusions are of more general significance. Each case study combines quantitative and qualitative methods. The results presented in the volume are of special interest to researchers of historical linguistics and historical sociolinguistics.

Hivatkozás: https://mersz.hu/domotor-gugan-varga-versengo-szerkezetek-a-kozepmagyar-kor-nyelveben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave