A hagyományos közösségi élet megszűnéséig, az 1960-as évek közepéig az utcabeliek nap mint nap fölkeresték egymást esténként. Az elbeszélők szinte mindegyikének visszaemlékezéséből kiderült, hogy a társalgás, közös szórakozás alatt lépten-nyomon sort kerítettek a legkülönbözőbb fajta mesék és mondák elmondására. Valamennyi falurészben kialakult egy-egy gyülekezőhely is, ahova szívesen eljárt a közeli szomszédok többsége. Esetenként éppen egy jó mesélő háza volt az a hely, ahol előszeretettel tanyáztak napi teendőik végeztével az emberek. A Fővégben Pesti Istvánék (Csonka Pistáék) háza volt a központi találkozó hely az 1910-es évek második felétől az 1930-as évek elejéig. Gulyás Ferencné és Tóth Andrásné elbeszélők az életrajzuk, fiatalkori emlékeik elmondásakor rendkívül hangulatosan festették le egy későbbi korszak, az 1950-es évek fővégi esti összejöveteleit Kozári Benedekék házában. A Tabánban az 1930-as, 40-es években Pesti Andráséknál (Urbán Andriséknál) gyűltek össze az utcabeliek, a Váci sorban az 1940-es, 50-es években Rácz Jánoséknál (Karzon Janiéknál), az Újtelepen az 1930-as években Pesti Jóskáéknál (Csonësz Jóskáéknál). A két utóbbi helyszínre már egy-egy jó mesemondó személye (és mesekincse) vonzotta oda a környékbelieket. A Hétház sorban az 1930-as évek közepétől az 1950-es évek közepéig jobbára a férfiak verődtek össze Fóthi Andráséknál (Cili Bangyiéknál).