Ragadványnéven: Tinaj Ila. Holló Ilona az apai nagyapja, illetve az apja ragadványnevét örökölte (ami átragadt a család másik ágán a dédunokákra is). A ragadványnév keletkezését elbeszélő történet szerint Holló Ilona nagyapja tinókat vett a vásárban. A kisfia otthon dicsekedve mondta a szomszédoknak: „Apám vëtt tinajokot!” (Villányi P. 1981, 43–44; 1572. sz. szöveg). Holló Ilona és férje házasságából egy gyerek született. A férje nem az 1. sorszám alatt bemutatott Pesti József volt, hanem az ő névrokona. (A férje ragadványnéven Fatökű Jóska volt, a mesemondóként szereplő Pesti József pedig ragadványnéven Csonësz Jóska volt.) Pesti Józsefné nagyapja a barátjával kiment Amerikába dolgozni (az 1800-as évek legvégén, a századforduló előtt), majd ott meghalt. Ezért – nehézzé vált helyzetükben – Pestiné nagyanyja egy olyan (17 évvel idősebb) özvegy férfihoz adta feleségül a lányát (Pestiné édesanyját), akinek volt már egy kisgyereke. Utána még 10 közös gyerekük született. A 11 gyerek közül Pesti Józsefné Holló Ilona volt a legfiatalabb. A testvérei közé tartozott a 32. sorszám alatt bemutatott mesélő, Holló István. Pestiné a két legöregebb fiútestvérét és a legidősebb lánytestvérét magázta, és Andris bácsinak, Pista bácsinak, illetve nénikének szólította. A kis Holló Ila még hároméves se volt, amikor meghalt az apja, Holló András (1868–1927), így csak elbeszélésekből ismeri őt: „Édësapám nagyon sok lagziba vót vőfény, nagyon nótás vót.” Pesti Józsefné szüleinek 6 hold földje volt, de emellé még béreltek földet. A szülei nem jártak módosabb gazdákhoz aratni, hanem tojással és baromfival kereskedtek: „Ők inkább kofákodtak. Szëginy édësanyám mënt falurú falura, és akkó kiabát bë a kapun, hogy: