Villányi Péter

Galgamácsai népmesék és mondák


Koza István (1912–1990)

Ragadványnéven: (leggyakrabban) Bugyis Koza vagy Fékes Pista vagy Oláh Pista. Koza István (ismeretlen eredetű) „Oláh” ragadványnevét (helyi ejtése Olá) az apjától örökölte (Villányi P. 1981, 55). Az elbeszélő saját maga kapta a „Fékes” és a „Bugyis” ragadványnevet. A „Fékes” foglalkozásnévből ered (Villányi P. 1981, 28), a „Bugyis” egy bugyilehúzás megtörtént esetét takarja, amelyet több változatban is előadtak a galgamácsai elbeszélők (1532–1535. sz.). Koza István 1945 előtt földtelenként több mint egy évtizeden át arató volt a koronauradalomban. 1945-ben, a földosztáskor 5 hold földet kapott. 2 gyereke van. Amint az egyik ragadványneve („Fékes”) is tanúsítja, Koza István az 1950-es években kocsifékező volt a helybeli ipari kisvasútnál. A téeszesítés után a kéripusztai állami gazdaságban takarmányos volt 10 éven keresztül, majd 3 évig, nyugdíjba meneteléig az útfönntartó vállalatnál dolgozott. Nyugdíjasként 10 évnél is hosszabb ideig a vízművek alkalmazásában a Püspökszilágyról eredő, Galgamácsán keresztülfolyó Némedi-patak partját kaszálta, tette rendbe. Az összegyűjtött szénával volt mit kezdenie, hiszen feleségével tehenet tartottak.

Galgamácsai népmesék és mondák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 683 2

Villányi Péter Galgamácsai népmesék és mondák című műve a folklorisztika nemzetközi történetében is párját ritkító módon egy falu alighanem teljes prózai folklórrepertoárját foglalja magában. 35 elbeszélő tolmácsolásában 3300 mese- és mondaszöveget ismerhetünk meg a Pest megyei Galgamácsáról. A szerző kiemelkedően igényes munkával létrehozott bevezető tanulmányban elemzi a község történetét a kétezres évek első évtizedéig, emellett elhelyezi a települést a magyarság néprajzi térképén. Ezt követi a népi próza műfajainak részletes bemutatása, az elbeszélők és az elbeszélő alkalmak aprólékos és gondos bemutatása, majd a helyi nyelvjárás alapos jellemzése. Mindezeken kívül Villányi Péter prózai ciklusokat is elkülönít a galgamácsai folklórkincsben. A magyar folklorisztikában novumnak számít, előzmények nélküli a kutató által körvonalazott 18 helyi narratív ciklus, mely majdnem kizárólagosan személyekhez kötődik, egy esetben pedig egy eseményhez fűződik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/galgamacsai-nepmesek-es-mondak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave