A galgamácsai prózai néphagyományban 18 narratív ciklust sikerült elkülönítenem. 17 ciklus személyekhez, 1 ciklus pedig egy eseményhez kötődik. Az eddigi népköltészeti vizsgálatokban, a magyar népköltészeti irodalomban nem találtam nyomát annak, hogy valaki megkísérelte volna egy-egy falu vagy egy közösség narratív ciklushagyományát föltérképezni. Mindamellett a ciklus fogalma nem ismeretlen a néprajzi szakirodalomban. Banó István mesekutató szerint majdnem kizárólag csak a tréfás elbeszélések alkotnak ciklusokat: „A kötetlen szövegű népi elbeszélő anyag másik összetartozási formája a ciklus. A ciklus személyhez, típushoz kapcsolva képződik, rendszerint tréfás mesékből, anekdótákból. […] Ilyen ciklusképző személy nálunk és szomszédainknál Mátyás király. Ilyennek számítanak a Szent Péterről, a Cigányról szóló anekdóták stb. Ennek népi szempontból annyi jelentősége van, hogy egy bizonyos anekdóta-anyagot a ciklusképző személyhez kapcsolva a nép némikép összetartozónak érez. Egy ilyen elbeszélés elmondása esetleg egy másik, az illető ciklusképző személyhez fűzött anekdóta elmondását idézi elő” (Banó I. 1947, 87). Habár egyrészt az idézet utolsó két mondatával tökéletesen egyetértek, msrészt viszont saját galgamácsai kutatási tapasztalataim alapján megállapíthatom, hogy – Banó István véleményével ellentétben – prózai ciklusok nem csak tréfás elbeszésekből alakulhatnak ki, hanem létrejöhetnek pusztán történeti- vagy hiedelemmondákból is, azonban leggyakoribb az az eset, amikor vegyes műfajú szövegek tapadnak egy-egy ciklusképző személyhez. Amennyiben csupán történeti- vagy hiedelemmondákat tartalmaz egy ciklus, ezt az egységet – rokonértelmű meghatározással – mondafüzérnek vagy mondakörnek is nevezhetjük, így az adott esetekben gyakorta ezekkel az elnevezésekkel élek jómagam is. Hasonló véleményen van – a mondaköröket illetően – összefoglaló tanulmányában Magyar Zoltán: „Mivel a mondatéma rendkívül tág kategória, a gyakorlati osztályozás szempontjából mindössze viszonyítási halmazok sokasága lehet, egy csak rendkívül korlátozott mértékben használható segédlet. Ellentétben a mondakör kategóriával, amely szorosan egybetartozó mondák csoportja és kerete. Fontos szempont, hogy a típustól eltérően egy-egy mondakörbe nem csak az azonos szüzséjű szövegek tartozhatnak. A mondakör többnyire egy-egy jeles személyhez (hősök, betyárok) fűződő elbeszélések sorát fogja egybe, de bizonyos kisebb, behatárolt mondatémákat, eseményeket (pl. honfoglalás, tatárjárás, Rákóczi-szabadságharc) is felölelhet, és lokális vonatkozásban is rendkívül elterjedt (a Tordai-hasadék mondaköre, a csíksomlyói kegyhely legendaköre)” (Magyar Z. 2018c, XI. 134). Magyar Zoltán alkalmazza a ciklus kifejezést is: „Általában a mondakör szinonímájaként használatos a mondaciklus, mondasorozat terminus is (Szent László-legenda falképciklusa), a továbbiakban azonban célszerű inkább annak alkategóriájaként használni – mint ahogyan azt a terminusok nyelvi konnotációja is sugallja – olyan esetekben, ahol egy lazán összefüggő cselekményfolyam kerül a narratívumok által kifejtésre, akár pedig azért, mert a hagyománykörön belül bizonyos tartalmi jegyek rokonsága determinálja mindazt” (Magyar Z. 2018c, XI. 134). Az „anekdotakörök” kifejezéssel azonban Magyar Zoltán eltérő értelemben él: „A hősökről szóló mondakörrel rokon az anekdotakör kifejezés, és a terminus jóval ritkábban egyéb alműfajok kapcsán is előfordulhat (modern mondák, eredetmagyarázó mondák, hiedelemmondák – ld. Krisztus-mondák, garabonciás-hiedelemkör)” (Magyar Z. 2018c, XI. 134).