Ragadványnéven: Bárány Andris (ritkábban Bari Andris vagy Barika). „Bárány” ragadványneve ismeretlen eredetű, régi, öröklött ragadványnév. Már az elbeszélő (apai) dédapja is ezt a ragadványnevet viselte, amely apai ágon öröklődött (Villányi P. 1981, 53). Tóth András kisparaszti család sarja volt, az apja aratóként kereste kenyerét a koronauradalomban. Tóth Andrásnak 6 hold szántója és 2 hold rétje volt. Legénykorában két évben Ligetpusztán szőlőben volt summás. Házas emberként egy mácsai nagygazda családnál, Fekete Kálmánéknál volt napszámos. A kapálás, a szőlőmunkák és a kukoricatörés elvégzésén kívül arató volt Feketééknél a feleségével együtt. Egy nyáron a Wettstein-birtokon is arattak. Mérhetetlen nagy bánatukra mindkét gyerekük – az egyik kisfiú 4 éves korában, majd a másik kisfiú 1 éves korában – meghalt betegségben. Tóth András 1945-ben, a földosztáskor 3 hold földet kapott. A tsz megszervezése után egy évig Veresegyházra járt napszámba egy parasztgazdához, aki nagyban termesztett epret. 1962-től 1977-ig (nyugdíjazásáig) az Újpesti Asztalosárugyárba ingázott, ahol az asztalosok mellett segédmunkás volt. Cigányanekdotáit a Galgamácsától nem messze fekvő ligetpusztai szőlőben tanulta, ahol summásként dolgozott az 1930-as évek elején: „Eztët mesélték nekünk, ahogy dolgoztunk. Ligetën ëgy zsidónak itt vót szőllő, odajártunk dolgoznyi. És ottan vót ëgy özvegyembër, az öreg Borna. Annak is mëghalt a felesége. Oszt hát az is odagyütt dógoznyi. És akkó débe összegyűtünk ott körülötte, mind a csirkék a tyúk körű, oszt hallgattuk.