A kognitív – és így a figyelmi – folyamatok információfeldolgozása kapcsán két fő módszert különböztethetünk meg. Az egyik a szeriális vagy szekvenciális feldolgozás, a másik pedig a paralel vagy párhuzamos feldolgozás (Townsend, 1990). A szeriális feldolgozás azt jelenti, hogy a feldolgozásba bekapcsolódó alrendszerek szigorúan egymás után, átfedések nélkül dolgozzák fel a bejövő információt. Az alrendszereken belül minden egység feldolgozása közel azonos időt vesz igénybe, és a következő egység feldolgozására csak akkor kerül sor, ha az előző egység feldolgozása véget ért. Ezzel szemben a paralel feldolgozás során az egységek és az alrendszerek szimultán módon működnek: egy alrendszer egyszerre több egységet kezel, vagy egyszerre több alrendszer dolgozik egy egységen. E nézet szerint a feldolgozási idők feladatonként és egységenként változnak. Nyilvánvalóan nem beszélhetünk egyik módszer egyeduralmáról sem, mindkét feldolgozási formát használjuk a mindennapok során. A következő fejezetekben a klasszikus (szűrő és kapacitás), valamint a modern (téri és tárgyalapú) figyelmi modellek kapcsán jól látható lesz a két rendszer dualizmusa; illetve az is, hogy többnyire helyzetfüggő, melyik módszert alkalmazzuk (inkább) a bejövő információ feldolgozására.