Első kérdésünkre (mennyi információt tudunk kezelni egyszerre) az a válasz, hogy attól függ, milyen arousal- (izgalmi) szinttel rendelkezünk az adott helyzetben (például most keltünk fel, vagy már megittuk a kávénkat, és ébren vagyunk egy órája stb.). Az arousalszintünket elsősorban fiziológiai aktivációnk szintje határozza meg. A felszálló aktiváló rendszer (ARAS) meghatározza az agykérgi arousalreakciót, és kiemelt szerepe van a figyelmi vigilanciában. Az ARAS az agytörzsi formatio reticularisból ered, és a thalamuson, hypothalamuson, valamint a bazális előagyon keresztül éri el a kérget különböző neurotranszmitter-specifikus útvonalakon (Moruzzi–Magoun, 1949); például szerotoninerg, noradrenerg, dopaminerg, cholinerg és glutaminerg idegrostokon keresztül (Kinomura et al., 1996). Az aoursalszintet számos belső és külső tényező befolyásolhatja, úgymint az elfogyasztott stimulálószerek mennyisége (pl. kávé), a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége (pl. mennyit aludtunk előző este) stb. Mindezek a tényezők valamilyen mértékben és irányban hozzájárulnak az aktuális arousalszintünkhöz (növelik vagy csökkentik). Az arousalszint pedig meghatározza, hogy mennyire vagyunk tudatosak (awareness) és éberek (alertness) egy adott helyzetben. Természetesen az aktuális éberségi szintünket is befolyásolhatja számos tényező: például az aktuális helyzetünk (pl. vizsga) és annak értékelése (pl. mennyit tanultunk a vizsgára). Ezt számos egyéni faktor hatja át (pl. ki mennyire hajlamos izgulni vizsga előtt), ezért az egyéni különbségek nagyok. Már sejthető, hogy nem minden faktor jó vagy hasznos, és hogy a jóból is megárthat a sok. Egy kávé elfogyasztása segíthet abban, hogy a vizsgára kijelölt anyag elsajátítása jobban menjen, ugyanakkor négy vagy öt kávé elfogyasztása rövid időn belül valószínűleg ennek éppen az ellenkezőjéhez fog vezetni. Összességében azt mondhatjuk, hogy az arousalszint növekedése egy ideig növelheti figyelmi kapacitásunkat és információfeldolgozási teljesítményünket (Kahneman, 1973), de a túlzott arousalszint csökkenteni fogja azt (ld. 3. ábra). A legjobb teljesítmény eléréséhez a feladat szempontjából optimális arousalszintre van szükségünk (Howells et al., 2012); amely tényt már a 20. század elején leírták (Yerkes–Dodson, 1908), és Yerkes–Dodson-törvény néven vált ismertté.