A fejezet második részében a fenyegető ingerek figyelmi folyamatokra gyakorolt torzító hatását járjuk körül, kitérve a kurrens perifériás és centrális idegrendszert érintő eredményekre. Azért a fenyegető ingerekről lesz szó, mert így egyrészt demonstrálni lehet az érzelmileg kiugró (kiemelkedő) ingerek hasonlóságát a fizikailag kiugróakéhoz, másrészt kézzelfoghatóbbá teszi a tárgyalt jelenségeket, harmadrészt pedig a kognitív vizuális megismerés gyakorlati hasznát is könnyen lehet demonstrálni. Több áttekintő tanulmány (Cisler–Koster, 2010; McNally, 2018) figyelmeztet arra, hogy a fenyegető ingerek hatása a kognitív folyamatokra és a figyelmi feldolgozásra korántsem evidens. A vizuális kereséses paradigmát használó viselkedéses vizsgálatok a fenyegető ingerek elsőbbségét reakcióidő-különbséggel demonstrálják: a fenyegető inger detekciója gyorsabb, mint a semleges ingeré, ezért a vizsgálati személy hamarabb jelzi a fenyegető inger megtalálását (pl. gombnyomással vagy az érintőképernyő segítségével), mint semleges inger esetén. Mind a korai, mind a kurrens vizuális kereséses vizsgálatok hajlanak arra, hogy a viselkedésben megjelenő reakcióidő-különbséget az ingerfeldolgozás során kialakuló idői különbséggel magyarázzák. Ezt legjobban a fenyegetés figyelmi torzításai (attention biases for threat, ABT) elméleti keretben lehet értelmezni.