A korábbi fejezetekben már szó esett a figyelmi kontrollról. Láttuk, hogy a top-down folyamatok miként irányítják a figyelmünket olyan vonásokra vagy tárgyakra, amelyek valamiért fontosak számunkra. Találkoztunk a végrehajtó (egzekutív) hálózatokkal is, amelyek a célkitűzésért, tervezésért, feladat-végrehajtásért és a feladat közbeni korrekciókért felelősek. A figyelem fenntartása és egy dologra való fókuszálása csupán az egyik tevékenységhalmaz, amelyet a kontrollért felelős területek és folyamatok ellátnak. Ahhoz, hogy figyelni tudjunk egy tevékenységre, számos környezeti zavaró ingert ki kell zárnunk, le kell gátolnunk a feldolgozásukat. Biztosan mindenki megfigyelte, hogy ha számára nagyon izgalmas tevékenységet végez, mondjuk a kedvenc játékával játszik a telefonján, vagy egy izgalmas sztorit oszt meg ismerősével chaten, akkor a külvilág megszűnik számára, és nem veszi észre, ha mondjuk a lakótársa kiabál neki, hogy kér-e kávét, esetleg elfelejt leszállni a buszról, mert „nem hallja” a bemondót. Ha nincs ilyen élményünk, mert még azt sem vesszük észre, hogy „beszippantott” minket a tevékenység, akkor biztosan fel tudunk idézni olyat, amikor mi voltunk a megfigyelők. A jelenséget, amikor valamilyen ingert kizárunk, gátlásnak nevezzük (idesoroljuk az elnyomás, blokkolás fogalmát is). Ez a gátlás lehet tudatos, de lehet nem tudatos is, például a feladat következménye. Persze nem mindig vesszük észre, hogy tudatos gátlásról van szó. A figyelemért felelős idegrendszeri hálózataink képesek gyorsan alkalmazkodni a feladathelyzethez, ennek az alkalmazkodásnak a tudatos élménye nélkül is. Ha rövid definíciót szeretnénk találni, azt mondhatjuk, hogy a figyelmi gátlás az a képesség, hogy elnyomjuk a feladat szempontjából irreleváns kognitív feldolgozást, és figyelmen kívül hagyjuk a helyzet kiugró, ugyanakkor lényegtelen vonásait vagy tárgyait (Redick et al., 2008). Jó példa erre, amikor egy sok embert ábrázoló képen meg kell keresni egy adott személyt („Keresd Valdót!” feladat); vagy például, ha egy vizuális kereséses vizsgálati helyzetben számokat kell keresni növekvő sorrendben (ld. 17. ábra), és a külső zavaró ingereket (pl. kígyó képét) le kell gátolni, hogy a feladatra tudjunk figyelni (Zsido et al., 2021).