A negatív előfeszítés (priming) jelenségét csak röviden mutatjuk be – egyrészt mert nem tisztán figyelmi folyamatokhoz köthető, hanem az emlékezetnek is jelentős szerepe van benne, másrészt azért, mert továbbra is kérdéses, hogy miről is szól (Czigler, 2021). A jelenségnek számos magyarázata van attól függően, hogy milyen eljárással vizsgáljuk a jelenséget. Nem világos, hogy az inger vagy a válasz kerül-e gátlás alá, vagy egyáltalán gátlás alá kerül-e bármi. Több olyan elmélet is van, amelyek az inger–válasz együtt járására alapoznak, és a gátlással nem foglalkoznak (bővebben ld. Czigler, 2021). A jelenséget egyébként a visszatérési gátlással egy időben írta le Tipper, és azon a megfigyelésen alapul, hogy amikor egy ingert le kell gátolni egy korábbi feladatban, akkor az aktuális feladatban nehezebb rá a válaszadás (pl. lassabb, kevésbé pontos) (Tipper, 1985). A jelenség nem csupán azonos ingerek esetében figyelhető meg, hanem a korábban gátolt ingerrel azonos kategóriába eső más ingerek esetén is. A konkrét feladatot tekintve a résztvevők két tárgyat látnak egyszerre, azonos téri pozícióban. Mindkét tárgy valamelyest átlátszó, így felismerhetőek. A két tárgy különböző színű (pl. zöld trombita és piros medve), a feladat pedig az, hogy hagyjuk figyelmen kívül a trombitát, és nevezzük meg a másik ingert. Ezt követően, amikor a megnevezendő inger a trombita lesz, lassabban tudunk reagálni. Ez a hatás kiterjed egyéb hangszerekre is a későbbiek során. A negatív előfeszítés jelensége praktikusan a tárgyalapú vizuális figyelmi folyamatokkal hozható összefüggésbe, illetve azon eredmények értelmezésekor lehet releváns. Ha olyan ingereket kell megkeresni, amelyek korábban zavaró ingerként jelentek meg (vagy egy másik inger a kategóriájukból, esetleg valamilyen jellemző vonásuk), akkor feltehetően nehezebb lesz a feladat, mintha teljesen új ingereket kellene megkeresni.