A feladatok közötti váltással járó kettős feladathelyzet (ld. 21. ábra) vizsgálata azért érdekes (a szimpla és a terheléses feladatvégzés eredményeihez képest), mert betekintést nyújt azon előkészítő tevékenységek és ezzel járó folyamatok működésébe, amelyeket az illető azért tesz, hogy felkészüljön egy feladat végrehajtására. Az előkészítő tevékenységek erőforrásigényét váltási költségnek (switching cost) vagy hatásnak nevezhetjük (Pashler et al., 2001). A legnyilvánvalóbb magyarázat, hogy ezt a költséget az aktív top-down folyamatok okozzák, amelyek a feladatok közti váltás során a feladatkészlet (task set) rekonfigurációját végzik. Ezek lényegében azok a hálózatok (feladatpozitív rendszer), amelyeket a 8. fejezetben már tárgyaltunk. Ezt alátámasztja, hogy a váltási költség csökkenthető azáltal, ha a vizsgált személyeknek (elegendő) többletidőt adunk a közelgő váltásra való felkészülésre – például a feladat megjelenése előtt jelezzük nekik, hogy melyik feladattípusra számítsanak. Ugyanakkor korábbi vizsgálatok arra is rámutattak, hogy ha a két feladat meglehetősen különböző és jól elkülöníthető, például az egyikben számokat kell összeadni, a másikban pedig a látott szóval ellentétes értelmű szót mondani, akkor nem volt váltási költség (Pashler et al., 2001). Ilyenkor a váltási költséget még mindig okozhatja maga a váltás a két, viszonylag egyforma feladat között, de akár az is, hogy egyszerre két feladatkészletet kell észben tartani. Lényegében ennek tesztelésére találták ki az alternáló paradigmát, ahol nem blokkosítják a feladatokat (pl. A és B feladat esetén AAAA… BBBB…), hanem keverik azokat (egészen pontosan az AABBAABB… szekvenciát használják). Ebben az esetben már a két különböző feladatkészlet esetén is megjelenik a váltási költség, és több különböző feladatkészlet esetén még jelentősebb. Összességében az eredmények arra utalnak, hogy a felkészülési top-down hatás sosem lehet olyan erőteljes, mint az ismétlési bottom-up hatás (Pashler et al., 2001). A váltási költség valójában minden, az új feladatkészletben végzett próba esetén megjelenik (preparációs időtől függetlenül) valamekkora mértékben (ez már preparációfüggő). A feladat elvégzése azonban optimális felkészültséget biztosít a konzekvens próbák kivitelezéséhez (tehát nincs további költség); ezért minél inkább blokkosítjuk a próbákat, annál kisebb a blokkban az egy próbára eső költség mértéke (vö. AABBAABB és AAAABBBB).