A modalitások közti figyelemnél valamelyest vissza kell kanyarodnunk a téri és nem téri figyelmi felosztásra. A vizuális, az auditoros és a taktilis ingerek között számos tanulmány robusztus modalitások közötti kapcsolatokat mutatott ki a térbeli figyelemben (Yang et al., 2021). Ugyanakkor a nem térbeli figyelem esetén leírták a szenzoros dominancia jelenségét. Ez arra utal, hogy a modalitások között egyfajta verseny alakul ki, amikor agyunk a jelenlegi viselkedési céloktól függően nem tud azonos figyelmi erőforrásokat rendelni a különböző érzékszervi bemenetekhez. Ezért az egyik szenzoros modalitásból származó információ dominálhatja a feldolgozást, vagy akár teljesen ki is olthatja az egyéb modalitásból érkező szenzoros ingerek feldolgozását. Ezek többnyire automatikusak. Kiváló példa erre a jelenségre a McGurk-illúzió (ld. 22. ábra), amikor a szájmozgás befolyásolja, hogy milyen hangot hallunk (McGurk–MacDonald, 1976). Egy másik példa a Colavita vizuális dominancia hatás, amikor egy vizsgálat résztvevői bimodális feladathelyzetben gyakrabban reagálnak az audiovizuális inger vizuális összetevőjére (mint az auditorosra), sőt előfordul, hogy észre sem veszik, hogy van auditoros komponens (Koppen–Spence, 2007). A jelenséget részletesen leíró tanulmány szerint nagyobb Colavita-hatást figyelhetünk meg, amikor vizuális jelzés előzte meg a bimodális célpontot, mint amikor egy auditoros jel előzte meg azt (Colavita, 1974). Ez arra enged következtetni, hogy a Colavita-hatás részben magyarázható a vizuális ingerek nagyobb exogén figyelemfelkeltő tulajdonságaival az auditorossal szemben.