A téri figyelem különböző helyeket választ ki további szenzoros feldolgozásra. Az egzogén (ingervezérelt) mechanizmusok minden modalitásban működnek. Korábbi kutatások demonstrálták, hogy egy taktilis jelzőinger javítja a vizuális ingerek megkülönböztetését az adott helyen, más helyekhez képest. Így van ez akkor is, ha a taktilis inger véletlenszerű, és nem kapcsolódik a feladathoz (Macaluso et al., 2000). Ez idegrendszeri szinten azzal magyarázható, hogy más modalitásból érkező inger is képes olyan területeket aktiválni vagy serkenteni, amelyek csupán egyféle inger feldolgozásáért felelősek (unimodálisak). Taktilis ingerek esetén például a szomatoszenzoros kéregbe érkező tapintási információ a parietális lebeny asszociációs területein keresztüli visszavetülések révén befolyásolhatja a vizuális kérget (Macaluso et al., 2000). Ezek az eredmények természetesen nem meglepőek, hiszen vizuo-motoros szabályozás során is szükséges az együttműködés a különböző modalitások között. A supramarginális gyrus (parietális lebeny) felelős a szakkádok és a tárgyorientációs jelek integrációjáért (vö. HOL-rendszer, 5. fejezet), amelyek segítségével frissíti a tárgy megfogására kidolgozott motoros tervet (Baltaretu et al., 2020). Ez úgy lehetséges, hogy a supramarginális gyrus kapcsolatban van egyszerre a szemmozgás kontrolljáért felelős prefrontális régiókkal és a szenzomotoros információ feldolgozásáért felelős parietális területekkel is. Nem véletlen, hogy az összehangolt nyúlás és fogás mozdulatokat gyakran kísérik gyors szakkádok; ezt a folytonos relatív elmozdulást szintén a parietális kéreg kompenzálja, és folyamatosan meghatározza a céltárgy helyét (amiért nyúlunk) az aktuális tekintetirány függvényében.