Első állomásunk az első életév lesz, mivel ekkor számos változás következik be a figyelemben; létrejönnek, aktiválódnak és működni kezdenek a figyelmi mechanizmusok és hálózatok alapjai. Az első két-három hónap során a külső ingerek könnyebben aktiválják az éberséget és váltanak ki aktivációsszint-változást, mint belső, akaratlagos ingerek (Colombo, 2001). Ebben az időszakban a csecsemők a nap kevesebb, mint 20 százalékában vannak éber fázisban. A harmadik hónap végére ez az idő elkezd jelentősen megnőni, és az éberségi periódus is fixálódik (a nappal és az éjszaka változásához igazodva). Ahogy a csecsemők egyre több időt töltenek éber fázisban (és látásuk is fejlődik), más figyelmi folyamatok is elkezdenek fejlődni. A csecsemő egyre több időt tud tölteni környezete vizuális megismerésével, érdeklődővé válik, így követi az elhaladó alakokat, megfigyeli az árnyakat, mintázatokat a térben. Ezzel összefüggésben a téri orientációs hálózat fejlődése is beindul (Colombo, 2001). A 4. fejezetben, a szemmozgások kapcsán tárgyalt sima követés 3-4 hónapos kor körül rohamosan fejlődni kezd. Ez előtt is megfigyelhető ugyan, de csak lassú és folytonos sebességű célingerek esetén. Ezt követően a csecsemők egyre pontosabban fixálnak céltárgyakra és követik azokat a szemükkel még akkor is, ha azok gyorsan mozognak. Ebben az életkori szakaszban már szétválik a nyílt és a rejtett figyelmi váltás, az utóbbi fokozatosan fejlődik 2–6 hónapos kor között. Ezzel együtt a perifériás ingerekre mutatott reflexszerű szakkádok mintázata is egyre jobban hasonlít a felnőttekére. Míg a korai időszakban nagyjából egyforma nagyságú szakkádok segítségével néz a csecsemő a perifériás célingerre, 3-4 hónapos kor körül – feltehetően a rejtett figyelmi váltásra támaszkodva – egy nagy szakkáddal a célinger hozzávetőleges helyére néz, majd egy-két kisebb szakkáddal pontosan ráfixál. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy szintén ebben az életkorban (4-5 hónapos kor körül) kezdik a csecsemők összekapcsolni a vizuális vonásokat. Ezt megelőzően a vonásokat (pl. szín és forma) külön dolgozzák fel. Ezt követően jelenik meg a vonások összekötése, amely lehetővé teszi, hogy egy tárgy tárgyként és ne vonások halmazaként kerüljön feldolgozásra (Colombo, 2001). Ebből következik, hogy a három hónaposak inkább téri jelzésekre figyeltek, míg a hat és kilenc hónapos csecsemők egyformán tudtak figyelni mind a vonás-, mind a téralapú dimenziókra. Ezen túl a csecsemők már hat hónapos korban képesek az orientációs reakció időleges gátlására és az ezzel járó szakkád késleltetésére, illetve a fenntartott figyelem képessége, a figyelmi vigilancia is megjelenik már öt hónapos korban (Colombo, 2001). A csecsemők figyelme sokkal nehezebben elterelhető, és tovább képesek egy tárgyon tartani a figyelmüket.