Hogyan sajátít el az ember egy jelrendszert? Ez természetesen attól függ, hogy az illetőt a gondolatok világának mely területe érdekli. Azt már láttuk, hogy ősi és alapvető szabályrendszer határozza meg a szavak használatát; a szavak még ma is számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy különböző bonyolultságú szinteken az áramlatba kerüljünk. Némileg triviális, de azért világos példa erre a keresztrejtvény. Sok mindent el lehetne mondani ennek a népszerű időtöltésnek a védelmében, amelyik, ha jó, akkor az ősi találós kérdésekhez hasonlít. Olcsó, bárhova magunkkal vihetjük, nehézségi szintje olyan finoman árnyalható, hogy a kezdők és a profik egyaránt örömüket lelhetik benne, és a megoldás – a rend kellemes érzetét biztosítva – megelégedéssel és a jól végzett munka örömével tölti el a rejtvényfejtőt. Sok embernek kínál lehetőséget arra, hogy enyhe áramlatba kerüljön repülőtéri várótermekben vagy ingázás közben, vagy akár vasárnap reggel otthon, az ágyában. Ha valaki a tevékenységét arra korlátozza, hogy pusztán megfejti a keresztrejtvényt, akkor továbbra is külső ingerektől függ, attól a személytől, aki a vasárnapi mellékletnek vagy a rejtvényújságnak dolgozik. Ha valaki ezen a területen is önálló akar lenni, a legjobb, ha ő maga készíti a keresztrejtvényt. Nincs szüksége többé külső mintára, tökéletesen szabad lesz, öröme pedig mélyebb. Nem különösebben nehéz megtanulni keresztrejtvényt készíteni; ismerek egy nyolcéves gyereket, aki miután megpróbálkozott néhány keresztrejtvénnyel a New York Times-ban, egész jó saját keresztrejtvényeket kezdett csinálni. Persze, mint minden olyan készséggel, amelyet érdemes kifejleszteni, ezzel is az a helyzet, hogy kezdetben pszichikai energiát kell belefektetni.