A legtöbb ember csaknem elviselhetetlen ürességet érez, ha egyedül van, főleg ha semmi tennivalója nincsen. Kamaszok, felnőttek és öregek egyaránt azt mondják, hogy legrosszabb élményeiket akkor élik át, mikor egyedül vannak. Csaknem minden tevékenység élvezetesebb, ha valaki más is van velünk, mintha egyedül lennénk. Az emberek boldogabbak, élénkebbek és vidámabbak mások társaságában, mint egyedül, függetlenül attól, hogy a futószalag mellett dolgoznak vagy tévét néznek. A legborzasztóbb helyzet azonban nem az, mikor valaki egyedül dolgozik vagy nézi a tévét, hanem amikor magában van, és semmit sem kell csinálnia. Kutatásaink szerint azoknak, akik egyedül élnek és nem járnak templomba, a vasárnap reggel a hét legunalmasabb része, mivel ilyenkor semmi sem igényli a figyelmüket, és képtelenek eldönteni, mihez fogjanak. A hét többi részében a pszichikai energiát külső igények terelik a megfelelő csatornákba: munka, vásárlás, a kedvenc tévéműsorok és így tovább. De mihez fogjanak vasárnap reggel, ha már megreggeliztek és átnézték az újságot? Sok ember számára ezek a strukturálatlan órák kétségbeejtőek, és általában délre megszületik az elhatározás: lenyírom a füvet, meglátogatom a rokonokat vagy megnézem a focimeccset. Ekkor ismét értelmet kapnak a dolgok, megint van valami céljuk, amire összpontosíthatnak.