Napjainkban az akkulturáció kérdéskörével a turizmus mellett leggyakrabban a 2015-től felgyorsult európai migrációs válság kapcsán találkozhatunk. A témáról számos nemzetközi szakirodalom született, melyek a fogalom tükrében elsősorban az etnikai jelenségek szociológiáját vizsgálják (Szabó, 2002). Úgy véljük, a jelenséggel a turizmusnak is foglalkoznia kell, egyrészt mivel a csoportidentitás változása a teljes társadalmi identitás változását hozhatja magával, ez pedig hatással lehet az adott ország turisztikai imázsára, mivel a belső társadalmi korrelációk, a kulturális átvétel eredményeként létrejött jelenségek, a tradíciók összefüggő viszonyrendszert alkotva határozzák meg a társadalom működését. Az akkulturáció fogalmi köre a turizmus társadalmi hatásainak vizsgálata során vált releváns kérdéssé, mivel a turizmus hosszú távon jelentősen befolyásolja a fogadóterületen a kulturális közösségek életét. A tartós, kívülről jött hatástényezők (pl. turisták jelenléte) rombolhatják vagy építhetik, modernizálhatják a helyi közösség életét, kultúráját. Az akkulturáció leegyszerűsített jelentése az, hogy önként vagy valamilyen külső nyomás hatására a személy vagy a közösség beilleszkedik egy új, domináns kultúrába. A folyamat lehet pozitív is, ha kölcsönös, azaz a fogadóterület lakosai merítenek az oda érkező turisták szokásaikból, és a turisták is, megismerve a helyi kulturális szokásokat, ezekből átvesznek és magukkal visznek valamit. A folyamat a kölcsönös tiszteletre és az egymás iránti érdeklődésre épül. Kimondottan káros lehet akkor, ha azt vélelmezik, hogy a fogadóterület a fejlődés alacsonyabb szintjén áll, és ezért késztetést éreznek a magasabb szintű(nek vélt) társadalom kultúrájához igazodni, hasonulni. Ez a folyamat sokszor a meglévő kulturális identitás feladását, de legalábbis részleges elvesztését eredményezi. A következőkben az akkulturáció fogalmát járjuk körbe, rávilágítva az asszimiláció és az akkulturáció közötti különbségekre.