A mai értelemben vett turizmusipar a második világháborút követően alakult ki. Az 1960-as és 1970-es évekre világméretűvé fejlődött a turizmus, és tömegessé vált a benne részt vevők száma. Mint ahogyan ezt már bemutattuk, egyre több szakember figyelt fel arra, hogy ennek a folyamatnak nemcsak pozitív gazdasági hatása van, hanem negatív környezeti és társadalmi változásokat is okozhat. Mivel a következőkben a hangsúlyt a tömegturizmus negatív jelenségeinek bemutatására helyezzük, szükségét érezzük hangsúlyozni, hogy a turizmusipar természetes velejárójának tartjuk a tömegturizmus túlsúlyát, melyhez számos pozitív tényező is társítható. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a tömegturizmus fogadási feltételeinek kiépülésével vált a széles tömegek számára anyagilag és fizikailag is elérhetővé a turizmus. Számos ember számára a tömegturizmus keretében elérhető szolgáltatások teljes mértékben kielégítőek, és hozzájárulnak a vendégélmény és vendégelégedettség maradéktalan kielégítéséhez. Sokaknak biztonságot, követendő magatartásformát, és a könnyű elérhetőséget jelenti a tömegturizmus. Ezért amikor kritikákat fogalmazunk meg a tömegturizmus jelenlegi gyakorlatával szemben, és felmutatjuk az alternatív turizmus lehetőségeit, ezt annak tudatában tesszük, hogy a tömegturizmus létjogosultságát nem vitatjuk, és a jövőbeni dominanciáját sem kérdőjelezzük meg. Az azonban tény, hogy az elmúlt évtizedekben megszaporodott a turizmust ért bírálatok száma, melyek döntően a tömegturizmus beláthatatlan következményeivel foglalkoztak. Ezért sokakban megfogalmazódott az a gondolat, hogy a tömegturizmussal szemben valami más kínálatot, alternatívát preferáljanak inkább. Így született meg az alternatív turizmus kategória, amely nagyrészt megfelel a turizmus korábbi (a tömegturizmus létrejötte előtti) formájának, de számos, a jelen kihívásaira reflektáló tartalommal egészült ki.