Az alternatív turizmus egyes gyakorlati megnyilatkozásainál az etikus fogyasztói magatartás és a morális kérdések hangsúlyosan jelennek meg. Előtérbe kerülnek a turizmus szociális, illetve társadalmi aspektusai. Ez jellemző a következőkben bemutatásra kerülő, a helyi közösségeket és a lokális érdekeket szem előtt tartó turizmusfejlesztési módszerre is. A közösségalapú turizmus (Community-Based Tourism, későbbiekben CBT) mint turizmusfejlesztési stratégia a közösségalapú fejlesztési megközelítésben gyökerezik, és az 1970-es évek irodalmában jelent meg először (Giampiccoli, 2015). Nincs azonban konszenzus a CBT konkrét, definíciószerű meghatározásáról (Boonratana, 2010). Jelen értelmezésben a CBT-t a turizmus egyik alternatív irányzatának tekintjük, amely „kifejezetten a szegény közösségek polgárai számára jött létre, és a turizmusfejlesztésnek egy olyan formája, amelyet a helyi közösség tagjainak kell elindítaniuk, megtervezniük, ellenőrizniük és irányítaniuk az eredmény elérése érdekében” (Giampiccoli–Nauright, 2010:53). Egy másik, hasonló megközelítés szerint, a közösségalapú turizmus alatt a szegények által ellenőrzött, birtokolt és irányított és számukra kedvező turizmust értjük (Giampiccoli–Saayman, 2016). Fontos kikötni, hogy a CBT-nek tartalmaznia kell a felhatalmazás és a részvétel dimenzióit. A témában kutató szakemberek szerint CBT-re úgy érdemes tekinteni, mint egy opcionális lehetőségre, melynek célja, hogy a tömegturizmus által leginkább sújtott területeken helyi szintű fenntartható turizmust lehessen létrehozni, amely hozzájárul a helyi gazdasági fejlődéshez, valamint a szegénység csökkentéséhez. Úgy vélik, a CBT-ben részt vevő vállalkozások fejlesztése jótékony hatást gyakorolhat a helyi közösségek büszkeségére, önbecsülésére, a közösség összetartó erejére, valamint nem utolsósorban elősegítheti az igazságos, demokratikus közösségi értékrend kialakítását (Gabito, 2012).