A turisztikai terek (desztinációk) életpálya- vagy életciklusmodelljének megalkotása Butler nevéhez kötődik (angolul: Tourism Area Life Cycle, TALC). A modell szerint a desztinációk felfedezését követően egy természetes fejlődés megy végbe, majd, ahogy egyre növekszik, csúcsosodik a turizmus volumene, a „tetőzés” időszakát természetes módon konszolidáció, stagnálás követi. A stagnáló időszakot kedvezőtlen esetben hanyatlás követi, kedvező esetben pedig feléledés, kivirágzás. Butler TALC-modellje a turisztikai termékek (talán ismertebb) életciklusmodelljén alapul. Butler ezen modelljének elméleti alapjait igyekeznek tovább használni s következtetéseket levonni, illetve megoldásokat találni a turisztikai desztináció hanyatlásának esetére vonatkozóan. Itt kell kiemelni, hogy – érdekes módon – az ebből és más modellekből nyert információt sokkal inkább a desztinációk hanyatló szakaszában hívják segítségül, semmint az újra felívelő szakaszban. A sikeres esetekre kevésbé helyeződik fókusz. Sok esetben túlturizmus (tehát a felszálló ág) helyett az érett, stagnáló időszakot hanyatlás követi. Görögország példája jól illusztrálja ezt az esetet. Már az 1970-es években érkeztek turisták Kavoszra, Korfu egy kis településére. Ekkor a halászfalunak alig pár tucatnyi lakosa volt. A településen csak egy étterem és egy kávézó várta a vendégeket, de se diszkó, se különböző bár, egyéb szórakozóhely nem volt. Eleinte csak kismértékű, lassú fejlődés jellemezte a turizmust, ám ez hamarosan megváltozott, mikor is a helyi lakosság felismerte a benne rejlő potenciált. Így a halászat, az olívatermesztés és a kereskedés helyett a turizmus iparát helyezték előtérbe. 2003-ra ez a korábban ismeretlen (és szinte jelentéktelen) kis település már évente 13 000 fiatal, 18–30 év közötti turistát fogadott a 4S turizmus célközönségeként (4 S = sun, sea, sand, sex, azaz napsütés, tengerpart, homok és szex – a tipikus tengerparti üdülés, „semmittevés” jellemzői). A legtöbb hotel brit üzemeltetésű, ahol addig gyakorolják az ellenőrzés jogát, míg befektetésük meg nem térül. Ugyan elméletileg – és eredetileg – a szállodák helyiek tulajdonában álltak, a megállapodás szerint addig nem kapták vissza a tulajdonjogot, amíg korábbi adósságaikat nem rendezték, s amíg végre nyereségesen működtek a hotelek. Ezután felszolgálóként, takarítószemélyzetként és menedzserekként dolgoztak a létesítményekben. A nem megfelelően szabályozott, átgondolatlan és elhanyagolt turizmusfejlesztés következtében több ezer vendégéjszakát könyveltek el engedélyek hiányában, a vízellátás korlátozott és rendszertelen volt, gyakran ivóvízhiány lépett fel. Korfu szigetén a szabálysértési esetek 86%-a a szórakozóhelyek túl hangos zenéjéből adódik, 30-35%-ot tesznek ki az engedély nélkül működtetett létesítmények, illetve az engedély nélküli szálláshely-szolgáltatás és foglalkoztatás. Ezenkívül Kavosz területén a szabálysértési eljárások mintegy 23%-a adódott szabálytalan vagy épp ittas vezetés miatt. 2013-ban egy brit tévéműsor Mi folyik Kavoszban? címmel részeg és trágárul, közszemérmet sértő módon viselkedő brit turisták tömegét mutatta, amint a görög szigeten szórakoznak. Még számos hasonló példát lehetne hozni, mely a turisztikai desztinációk életciklusában bekövetkező gyors leszálló ívet, azaz a hanyatlás időszakát illusztrálja. Különösen fontos kiemelni, hogy a helyi szerveknek kiemelt szerepük van a turizmus szektorának irányításában és a helyes egyensúly megtalálásában a szektor egyes érdekeltjei között.